2019. szeptember 1., vasárnap

Augusztusi wrap-up


Sziasztok!

Augusztus extrém hamar elröpült, vele együtt pedig a nyár is eltelt. Bár az időjárás nem így érezteti, ami itt, a Balaton parton nem is olyan borzasztó. Mivel augusztusban volt diákmunkám, nem tudtam annyit olvasni, ami most nem is baj, mert alapból se volt annyira kedvem hozzá. Látni is fogjátok, a júliusihoz képest elég nagy csökkenés ment végbe az elolvasott könyvek számában. De bánni nem bánom. Így alakult, és kész.


1. olvasmány


A harmadik lány / Agatha Christie /
2019. augusztus 13., 06:01 → 2019. augusztus 21., 21:46
3.5 csillag
Újraolvasás

Jól emlékeztem, hogy nem igazán kedvencem ez a történet. Se maga a rejtély, se a szereplők nem nőttek a szívemhez, sőt. Normától a falat kapartam, annyira irritált a személyisége. Claudiával bezzeg senki nem tudta volna eljátszani ezt!

Poirot és Ariadne bekerült a hippik közé, érdekes volt olvasni, hogy mit gondolnak az újabb generációról. Sajnos ebben a könyvben elég erősen jelen volt a szexizmus. És nem csak férfiak szájából hangzott el bicskanyitogató gondolat.

Nem hinném, hogy valaha lesz kedvem újraolvasni, ami elég nagy szó egy Agatha kötetről.

2. olvasmány


Lord Edgware meghal / Agatha Christie /
2019. augusztus 22., 12:12 → 2019. augusztus 23., 21:58
5 csillag
Újraolvasás

Briliáns. Igazából ennyivel el is lehetne intézni. Agatha aranykorában íródott, ez előtt a Ház a sziklán, ez után pedig a Gyilkosság az Orient expresszen van, mindkettő zseniális (bár, én jobban szeretem a Ház a sziklánt…). Ebben a kötetben tényleg hullanak az emberek, mint a legyek, szóval nem panaszkodhat senki unalomra. A gyilkos megléte csavaros, de engem nem lepett meg, mert emlékeztem rá az első olvasásból. 

Poirot és Hastings dinamikája el lett találva, vigyorogtam rendesen. 

Nem kedvenc, de egy igen erős Poirot sztori.

3. olvasmány


Rejtély az Antillákon / Agatha Christie /
2019. augusztus 25., 12:04 → 2019. augusztus 27., 23:12
5 csillag
Újraolvasás

Érdekességképp: Agatha már jóval e könyv megjelenése előtt tervezte, hogy Marple egy egzotikus tájon old meg egy bűntényt (ha jól emlékszem, a Halál a Nílusont szánta neki), de rájött, hogy nem igazán az ő terepe ez, hiszen milyen elképzelhetetlen (volt akkoriban), hogy egy néni csak úgy elmegy valahova messzire Angliától. Sokkal inkább illett Poirot-hoz, aki világlátott úriember. Aztán 34 évvel az első Marple történet után, végre ő is elmehetett utazni, kedves unokaöccse, Raymond jóvoltából. Ez az akkori olvasóknak sokkal hihetőbb volt, mintha csak úgy magától ment volna el.

Maga a történet egy csavaros, hangulatos krimi. Örültem, amikor olvastam, hogy botanikusok és madárbarátok is megjelennek a karakterek között! Sajnáltam, hogy ez nem lett kicsit jobban kibontva. A gyilkosra emlékeztem az előző olvasás miatt, de azért a háromnegyedénél egy picit elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg jól emlékszem-e.

Nemrég újraolvastam A három lányt, amiben volt egy nagyon hasonló vonal, nevezetesen, hogy SPOILER valaki más bead egy olyan szert egy nőnek, amitől kihagy az emlékezete, nem emlékszik bizonyos időszakokra, amitől jól rá lehet kenni a gyilkosságot. Míg a másik könyvben a falra másztam Normától, itt együtt tudtam érezni a szenvedő alannyal. SPOILER VÉGE

Összességében egy újabb remek Marple regényt olvashattam, amit mindenkinek meleg szívvel tudok ajánlani, főleg azoknak, akik kicsit megunták a szokásos angol kisvárosi hangulatot.



Northanger Abbey / Jane Austen /

Mielőtt mindenki a szívéhez kapna, nem, nem utáltam meg Austent. Ez egyébként is csak egy újraolvasás volt, de 1) sokáig húztam, 2) nem volt hangulatom hozzá, 3) rájöttem, hogy jobban élvezem őt magyarul. 


A Jane Austen könyvklub / Karen Joy Fowler /

Imádom a filmet. De tényleg, szerintem minimum ötször láttam. Olyan jó érzés Austen rajongóként megnézni, bár örültem volna kicsit több regényelemzésnek. A könyv viszont... Atya ég, harminc oldalt bírtam ki ebből a gyermeteg írói stílusból és a random hülyeségekből. 


A felolvasó / Bernhard Schlink /

Sajnos itt se tetszett a stílus, illetve a hangulatom se volt meg hozzá. A filmet lehet megnézem majd egyszer, de nem viszket a tenyerem. 


Három megmaradt múlt hónapról, és csatlakozott hozzá még kettő.


Sajnos most nem sok időm volt spanyolt tanulni és kalligráfiát gyakorolni, szóval ezek még egy darabig biztos, hogy itt lesznek elkezdettként. Az elmúlt pár napban pedig elkezdtem a Zero waste otthont és az 50 elszánt magyar nőt. Előbbi témájáról még több említés lesz, ugyanis tervezek elindítani egy bejegyzéssorozatot róla. Utóbbi pedig olyan gyönyörűen kivitelezett és fontos, hogy biztos megveszem egyszer (ez könyvtári példány). 


SOROZAT

Végre elkezdtem A szolgálólány meséjét! Úgy két évvel a könyv után! Nem tudom mi kattant bennem, de elkezdtem, és le is daráltam hét részt. Nagyon féltem tőle, de nem olyan extrém nyomasztó, mint amilyenre gondoltam. Persze így is az, de inkább dühöt táplál, nem depresszív érzéseket.

FILM

Pár napja megnéztem keresztanyummal a Bohém rapszódiát. Ráadásul egy kertmoziban! Életemben nem voltam még ott, óriási élmény volt. Sajnos el kellett jönnünk a film vége előtt tíz perccel, mivel a legutolsó vonat pont olyan időben jött. De rendkívül viccesen jött ki, mivel épp amikor kisettenkedtünk, megszólal Freddie, hogy "Mit bámultok?". Még mindig nevetek, ha eszembe jut. A film maga csodás volt. Én nem nagyon ismertem eddig a Queen történetét, persze az alapvető dolgokat tudtam, szóval tudott újat mondani. Remekeltek a színészek, egy élmény volt.

ZENE

Megjelent Taylor Swift új albuma, a Lover, amit még nem tudtam normálisan, sorban meghallgatni, köszönhetően a Spotifynak, de amiket eddig hallottam, azok nagyon tetszettek. A kedvencem talán az album címadó dala.


Vagy a Paper Rings.


EGYEBEK

Megújult a blog kinézete! Majdnem egy évig nézett ki ugyanúgy, szóval gondoltam, felfrissítem. Remélem nektek is annyira tetszik, mint nekem. 

Nektek hogy alakult augusztus? 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése