2019. május 3., péntek

Áprilisi wrap-up


Sziasztok!

Április nagyon jól sikerült, még a márciusi rekordomat is megdöntöttem, ugyanis tizenkettő könyvet tudtam elolvasni! Ráadásul még új kedvencet is találtam, illetve műfajilag változatosabban olvastam, mint előző hónapban. 


1. olvasmány


Camp Half-Blood Confidential / Rick Riordan /
2019. április 2., 20:34 → 2019. április 3., 08:09
5 csillag

Eddig ez a kedvenc kiegészítő kötetem Riordantől. Minden megvolt benne, amire szükségem volt: a kedvenc karaktereim, humor, mitológiás információk. Remek volt úgymond körbejárni a Félvér Tábort, már nagyon hiányzott. Mindenesetre csak az olvassa el, aki már végzett Az Olimposz hősei sorozattal, mert vannak benne spoilerek!

2. olvasmány


The Demigod Diaries / Rick Riordan /
2019. április 3., 15:57 → 2019. április 5., 21:11
4 csillag

Összességében nem volt rossz kötet, kiemelkedőnek egyedül Haley Riordan novelláját tartom.

A novellákról külön:

The Diary of Luke Castellan 
★★★
Annyira emlékezetes volt, hogy el is felejtettem, hogy ebben a kötetben szerepelt. Nem tudom, nekem Luke-ot sehogy se sikerül megkedvelnem, és nem is túlzottan érdekel.

The Staff of Hermes 
★★★★1/2 
Nagyon jó volt újra Percy szemszögéből olvasni, már hiányoztak a szarkasztikus gondolatai. A történet maga nem volt túl érdekes, de a Percabeth élményekért megérte elolvasni.

Leo Valdez and the Quest for Buford 
★★★1/2 
Megismerhettem egy új mitológiai lényt, a Maenadokat, akikkel nem szívesen futnék össze egy sikátorban. A történet maga unalmas volt, persze a szerelők azért felhúzták.

Son of Magic 
★★★★★ 
Na, most megleptek! Bevallom, nem számítottam rá, hogy egyáltalán tetszeni fog Rick fiának novellája, de amint elkezdtem olvasni, lett egy olyan érzésem, hogy mégiscsak jó lesz ez. De még mennyire! Ez lett a kedvencem a kötetből, mert annyira más volt. Haley élvezhetően ír, és egy rég esedékes vérfrissítést hozott be. Végre egy kiszámíthatatlan történet, aminél semmi sem biztos. Hekaté gyermekei szerepelnek benne, főként Alabaster, aki Kronosz oldalán harcolt. Nagyon szívesen olvastam volna még a szemszögéből, érdekes dolgokat, gondolatokat lehetett volna még kihozni belőle. Hekatéről egyébként is szívesen olvasnék, mindig is vonzott a története, jó lenne jobban megismerni.

3. olvasmány


Quiet Girl in a Noisy World / Debbie Tung /
2019. április 5., 22:14 → 2019. április 5., 22:56
4 csillag

"And to accept everything you are and everything you're not… 
Can change your life in the most liberating way possible."

Imádtam, ahogy Debbie lapról lapra egyre jobban elfogadja önmagát, és rájön, hogy nem kell a többiek elvárásának megfelelnie. Ő csendes, visszahúzódó, otthonülő, és kész. Nagyon fontos üzenetet közvetít, és az olyanoknak, akik éreztek már ugyanígy, rendkívüli érzést tud nyújtani. Szinte minden lapon magamra ismertem, sőt még az MBTI típusunk is megegyezik (INFJ).

A kötet nem azt sugallja, hogy az extrovertáltak nem érezhetnek így, meg, hogy az introvertáltak sose szeretnek társaságban lenni, csupán a szerző tapasztalatait, érzéseit mutatja meg.

Az illusztrációkkal viszont nem tudtam megbarátkozni, úgy tűnik nem nekem valóak a képregények, idegenkedek a stílusuktól.

4. olvasmány


Through the Woods / Emily Carroll /
2019. április 5., 21:58 → 2019. április 6., 14:33
3.5 csillag

A színvilága ámulatba ejtett, annyira passzol ehhez a rémisztő atmoszférához a vérvörös, fekete és szürke! Az emberi alakok ábrázolásán kívül minden lenyűgöző volt (én mindig így járok, valahogy sose tetszenek a képregényes emberábrázolások). Volt néhány olyan ijesztő kép, hogy azt hittem menten kiugrok a bőrömből, de általánosságban elviselhető volt, még ijedősként is. Egyébként éjszaka kezdtem el olvasni, de amikor a második történetnél majdnem szívbajt kaptam, inkább elővettem egy másik könyvet. Nappal viszont már nem volt olyan ereje, de talán azért sem, mivel a harmadik és negyedik történet elég gyengére sikerült. Az ötödik egyenesen gyomorforgatóan undorító, a lehető leghamarabb ki akarom törölni az emlékezetemből. A kedvencem egyébként a második lett (A Lady's Hands are Cold), ez volt a legérdekesebb és legfélelmetesebb számomra. 
Sajnos nem tudok több csillagot adni neki, mivel a sztorik maguk kurták, se füle, se farka egyiknek sem.

5. olvasmány


Make Good Art / Neil Gaiman /
2019. április 6., 14:40 → 2019. április 6., 15:30
5 csillag

Ez tipikusan egy olyan beszéd/esszé, amit életünk folyamán rengetegszer elő lehet venni, mindig erőt ad, és lelket önt belénk. Szóval, ha egy kis motiváció fog kelleni, akkor biztos, hogy hozzá fogok fordulni.

6. olvasmány


In Conclusion, Don't Worry About It / Lauren Graham /
2019. április 8., 17:31 → 2019. április 8., 18:07
4 csillag

Aki teheti, hallgassa a hangoskönyvet, mert egészen más élmény, ahogy az imádott Lauren Graham olvassa fel. Nincs benne semmi extra, mégis jó élményben lehetett részem, egy kicsit bepillanthattam Lauren életébe is. Még kíváncsibb lettem a másik két könyvére, mivel eddig még nem volt szerencsém hozzájuk.

7. olvasmány


Truly Devious / Marueen Johnson /
2019. március 4., 20:10 → 2019. április 10., 09:49
4 csillag 

Végre egy krimi, ami tetszett Agatha Christie-n kívül! Ehhez persze az is hozzájárult, hogy rengetegszer meg volt említve a krimi királynője, vagy Poirot/Marple, amik nagyon jól estek. Tényleg érződött, hogy az írónő is szereti a könyveit, és ezáltal én is kicsit jobban megkedveltem ezt a kötetet.

A felépítése is nagyon tetszett, jó, hogy kettő idősíkon követhetjük a történéseket, és, hogy feldobta a tömör szöveget interjúkkal. Zseniális ötlet volt az a bizonyos rejtély és a vers is, utóbbi olyan jól sikeredett, hogy élvezet hangosan felolvasni, olyan ritmusos. A helyszín is telitalálat, mindig szívesen olvasok bentlakásos iskolában játszódó történetet, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Stevie, a főszereplőnk, egy logikus, túlzó érzelmektől mentes, belevaló lány: egyszerűen imádtam a személyiségét.

Sajnos mivel YA kötet, ebbe is bele kellett erőltetni egy ide nem illő szerelmi szálat, amit nem is neveznék szerelemnek, inkább csak vonzalomnak. Felesleges, légből kapott és hiteltelen. A karakterek egyébként tényleg nem olyan jól kifejtettek, még Stevie-nél is úgy éreztem, hogy elkélt volna több információ. A könyv maga nagyjából a feléig nem tudott beszippantani, viszont egy bizonyos történés után pár nap alatt ledaráltam a hátralévő részt. Egyrészről sajnálom, hogy ez is sorozat, mivel így várnom kell a fő rejtély megoldására, másrészről viszont legalább jobban megismerhetem a szereplőket.

8. olvasmány


Vegán reggeli / Nagy Zita /
2019. április 10., 16:44 → 2019. április 10., 17:49
4 csillag

Sajnos nem találtam sok olyan receptet, ami nagyon tetszett volna, mindenesetre remekül összerakott könyvről van szó. A kiadás igényes, és gyönyörű képekkel tarkított. A fejezetek fő hozzávalókra vannak lebontva, és a legjavuk nagyon egyszerű. Talán ezért se találtam sok mindent, ugyanis nagy többségüket már ismerem.

9. olvasmány


Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? / Nicholas Carr /
2019. április 11., 21:12 → 2019. április 13., 11:53
4 csillag

Ennél a témánál szerintem elkerülhetetlen, hogy egy kicsit ne írjak a személyes élményeimről, véleményemről. Hálás vagyok, amiért nem a számítógépek aranykorába születtem, hanem egy picit előbb, így még átélhettem az internet nélküli gyerekkort. Manapság már nagyon korán megismerkednek a gyermekek a számítógéppel, okostelefonnal, és társaival, ami szerintem nem épp a legjobb ötlet, de ebbe inkább nem megyek bele. Pontosan fogalmam sincs, hogy mikor kerültem az internet bűvkörébe, talán tizennégy lehettem, de arra emlékszem, hogy abban az évben ismerkedtem meg az MSN-nel, meg egyéb fórumokkal, és emiatt borzasztóan lecsökkent a könyvolvasással telt idő. Ez viszonylag sokáig tartott, talán egy évig is, aztán újra visszatért minden a rendes kerékvágásba. Aztán 2015-ben és 2016 első felében megint átestem a ló túloldalára, és hanyagoltam az olvasást, s mindezt csakis az internet miatt.

Nagyon könnyű elveszni benne, kettőt pislogsz és máris eltelt több óra, miközben igazándiból semmit nem csinál az ember. Mint minden dolognál, itt is a mérték a lényeg, hiszen remek dolgokra is lehet használni, viszont könnyebb haszontalanságokkal elmúlatni az időt. Azt is észrevettem (amit egyébként az író is leírt), hogy mióta rendszeresen használom, kevésbé vagyok motivált arra, hogy jobban elmélyedjek egy-egy témában. A híroldalak, és egyéb hírfolyamok nem erre vannak kitalálva, inkább a felületes tudást erősítik. Szívesen olvasgatok cikkeket, de mégse érzem, hogy többet tudnék, mivel nem jut át az információ a munkamemóriámból a hosszú távúba, mert nem hagyok időt a leülepedésre. A mai információéhes világunkban egyszerűen nem tudunk egy-egy cikk felett órákat ülni, és gondolkodni, hanem amint elolvastuk, vagy rosszabb esetben végigfutottuk, kattintunk is tovább a következőre. Így abban a pillanatban kielégítettük az információ utáni vágyunkat, de mégse szereztünk olyan tudást, amit hasznosítani tudnánk. Kényelmessé tett bennünket, nem ösztönöz, hanem inkább azt éri el, hogy rábízzuk magunkat az internetre. Hiszen a mobilinternet korában szinte bármikor, bárhol meg tudod találni, amit keresel.

Nagyon keserédes vagyok, ha rágondolok a témára. Hiszen internet nélkül nem oszthatnám meg itt ezeket a gondolatokat, de mégis úgy érzem, hogy boldogabb lennék, ha kicsit kevésbé lenne uralkodó az életben. Nagyon könnyű a függőjévé válni, és nehéz leszokni, mivel, ha akarnánk, se tudnánk kikerülni, annyira mindennapos.

Azt hittem egyébként, hogy már az elején belecsapunk a lecsóba, és egyből a címben szereplő témáról lesz szó, de a könyv nagyjából első fele a neurológiáról szólt. Utólag látom, hogy jó ötlet volt, hiszen megalapozta a későbbi mondandót, de amikor olvastam, kicsit soknak éreztem.

Ezen kívül még azt említeném meg negatívumnak, ahogy az e-könyvekről írt a szerző. Tudniillik, kicsit belebújt a vészmadár szerepébe, és azt jósolta, hogy teljesen másmilyen élmény lesz egy e-könyv olvasón olvasni. Úgy képzelte, hogy tele lesz hiperhivatkozásokkal, meg mindenféle extrával, ami eltereli az olvasó gondolatait. A könyv egyébként 2010-ben jelent meg, azóta pedig a technológia is rengeteg változott, az emberek még jobban a rabjai lettek. Érdekelne egy frissített verzió, hogy a szerzőnek ma mi a véleménye ezekről, esetleg változott-e valamiben.

Összességében egy nagyon érdekes és informatív könyvről van szó, amit mindenkinek ajánlanék elolvasásra.

Pár érdekesség, amit lejegyeztem:

– „[…] nagy az „átfedés” a tévénézés és az internetezés között: a leglelkesebb tévérajongók 42%-a (akik heti 35 vagy ennél több órát tévéznek) egyben a világháló legintenzívebb használói is (akik legalább heti 30 órát töltenek az interneten). Más szóval, az online töltött órák számának emelkedése növelte a képernyők előtt töltött idő összmennyiségét is.”

– „[…] 2009-ben végzett, teljes körű tanulmány szerint az amerikaiak többsége kortól függetlenül legalább napi 8 és fél órát tölt tévénézéssel, a számítógép monitorja előtt vagy mobiltelefonja kijelzőjét nézve. Gyakran kettő vagy akár mindhárom eszközt is használják egyszerre.”

– „A szövegek átfutásának a képessége ugyanolyan fontos, mint az, hogy elmélyülten is tudunk olvasni. Ami viszont más és zavaró, az az, hogy a gyorsolvasás kezd az uralkodó olvasási módszerünkké válni. A gyorsolvasás, amely egykor a célhoz vezető eszköz volt, vagyis egy mód arra, hogy meghatározzuk a mélyebb tanulmányozásra érdemes információkat, egyre inkább kezd magává a céllá válni – ezt részesítjük előnyben arra, hogy mindenfajta információkat gyűjtsünk és értelmezzünk. […] Átvitt értelemben a civilizáció korai szakasza tér vissza: a személyes tudás művelőiből az elektronikus adaterdő vadászaivá és gyűjtögetőivé kezdünk válni.”

– „Amikor egyszerre több feladatot végzünk, valójában „megtanulunk felszínes szinten ügyessé válni”. Ezt talán a római filozófus, Seneca fogalmazta meg a legjobban kétezer évvel ezelőtt: „Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.””

10. olvasmány


Akhilleusz dala / Madeline Miller /
2019. április 13., 22:32 → 2019. április 16., 23:09
5 csillag
Kedvenc

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire megnyer magának. Már több mint egy éve a polcomon porosodott, mivel valamiért nem éreztem erős késztetést, hogy kézbe vegyem.

Három dologgal nyert meg magának végérvényesen: az első, az a mitológia. Imádok ilyen témájú könyveket olvasni, az iskola miatt pedig természetesen a görögről van a legtöbb tudásom, így előszeretettel választok ilyen műveket. Az Iliászt egyébként még nem olvastam, nem biztos, hogy el fogom, de e miatt a könyv miatt egy kicsivel több kedvem lett hozzá. Az elején kicsit még össze voltam zavarodva, mivel mostanában angolul olvastam mitológiás könyveket, úgyhogy meg kellett szoknom a magyarosításukat, de szerencsére az írónő a fontosabb szereplőket összeszedte egy listába a kötet végén.

A második, ami meggyőzött, az az írónő stílusa volt. Nagyon szemléletesen ír, s nekem általában nehéz a lelki szemeimmel látnom a történéseket, de itt kifejezetten könnyen ment, mintha én is ott lettem volna a szereplők mellett. Kedvenc részem egyébként a Pélionon töltött időszak volt, ott éreztem úgy, hogy ez lehet kedvenc könyv lesz. A fordító pedig szintén óriási dicséretet érdemel, nagyon gyönyörűen adta vissza az eredetit.

A harmadik pedig a románc volt. Még nem olvastam ilyen csodaszép LMBT regényt (látni láttam már – Szólíts a neveden –, de az könyvben nem annyira tetszett), élvezet volt olvasni, és nagyon remélem, hogy egyre több ehhez hasonló történet fog világot látni, mert nagyon nagy szükség van rájuk.

Patroklosz és Akhilleusz története szívszorító volt, hiába tudtam a végkimenetelt, így is letaglózott. Mindketten követtek el ostoba hibákat (de még mennyit!), de egyszerűen nem tudtam nem szeretni őket. Ez egy keserédes élmény volt, de nagyon-nagyon megérte.

11. olvasmány


The Tattooist of Auschwitz / Heather Morris /
2019. április 19., 08:45 → 2019. április 19., 21:42
3.5 csillag

A csillagozás csakis az írói stílusnak szól, ami – sajnálatos módon – nem túlzottan nyűgözött le. Hozzászoktam a rendkívül egyszerű mondatokhoz, de a hirtelen jelenetváltásoktól már nem tudtam eltekinteni. Ráadásul azt hittem, hogy olyan érzelmeket fog kiváltani, mint mondjuk A könyvtolvaj, vagy az Árnyalatnyi remény, de annyira érzelemmentes volt az egész, hogy nem tudott annyira meghatni, mint amennyire gondoltam volna. Mondjuk utóbbit valamennyire el tudom fogadni, mivel Lale kifejezetten megkérte a szerzőt, hogy tartózkodjon a saját, személyes véleményének beleerőltetésétől, csak gondoltam megosztom, hogy a jövőbeni olvasók felkészülhessenek rá.

Ettől eltekintve örülök, hogy megismerhettem Lale és Gita történetét, de ha egy erőteljes, második világháború alatt játszódó regényt szeretne valaki olvasni, akkor nem ezt ajánlanám.

12. olvasmány


The Hazel Wood / Melissa Albert /
2019. április 20., 20:52 → 2019. április 23., 21:06
4 csillag

Néha olyan nagy a hype egy könyv körül, hogy akarva-akaratlanul csalódsz benne, mivel nem tud felérni az elvárásaidhoz. Aztán van, amikor úgy tűnik, szinte mindenki utál egy bizonyos művet, te elolvasod, és rácsodálkozol, hogy ez nem is rossz! Utóbbi eset áll fenn a The Hazel Woodnál, ugyanis, be kell valljam, nekem tetszett. Persze, nem ez a valaha írt legjobb könyv, van sok hibája, de én élveztem.

A legnagyobb negatív dolog, az az éles váltás volt a könyv kb. felétől. Egészen addig egy urban-fantasyt olvashattam, egy kis krimis szállal, aztán a bizonyos esemény után nonszensz fantasyvá vált. Kicsit jobban átvezethette volna, illetve az utóbbi világot jobban is körül lehetett volna írni, mert elég nehéz volt beleképzelnem magam. Szintén zavart a szereplők mélységének hiánya. Abszolút nem voltak kifejtve, szinte semmit nem tudhattunk meg róluk. Alice-nél értettem, ott nem hiányoltam a bővebb leírást, de mondjuk Finch-ről igazán írhatott volna többet, nem csak azt kellett volna szajkózni, hogy dúsgazdag. Egyébként utóbbinál annyira érződött, hogy csakis a történet lefolyása miatt lett beleírva… Hiszen pénz nélkül nem jutottak volna el a céljukhoz, de legalábbis nem ilyen gyorsan.

Hogyha pár szóval kéne jellemeznem a könyvet, akkor egy horror Once Upon a Time-nak hívnám, egy kis Alice Csodaországban hangulattal. Mivel mindkettőt nagyon kedvelem, ezért örülök, hogy elolvastam. Imádtam a benne lévő sötét, ijesztő tündérmeséket, kár, hogy csak kettő egészet rakott bele az írónő, szívesen olvastam volna még többet. Ezért is örülök, hogy jövőre meg fog jelenni az összes, egy kötetbe sűrítve.

Azoknak ajánlanám, akik szeretik a misztikus, nonszensz fantasy könyveket, amik inkább a cselekményre fókuszálnak.


Úgy látszik nem úszom meg félbehagyás nélkül, ezúttal az All the Crooked Saints nevezetű mű nem nyűgözött le annyira, hogy befejezzem. Ez triplán is fáj, ugyanis kedvelem Maggie-t, a mágikus realizmus elvileg az egyik kedvenc műfajom, és egy barátnőmtől kaptam a könyvet, szóval tényleg nagyon-nagyon bánt, hogy ennyire nem tetszett. Hatvan oldalt olvastam el kb., de annyira semmilyen volt, hogy megnézegettem a Goodreadses értékeléseket, és ott írták, hogy az első száz oldalban konkrétan több minden történik, mint az utolsó kettőszázban, így eldöntöttem, hogy nem szenvedem végig. 


Úgy alakult, hogy három aktuális olvasmányom van, amit még nem fejeztem be.

1. Neil Gaiman: Smoke and Mirrors

A novellás kihívásra választottam. Igaz, azóta már buktam a kihívást, mivel nem sikerült minden nap olvasnom, de nem akarom elhanyagolni ezt a kötetet. Sajnos a legtöbb nem tetszik, de azért akad egy-kettő gyöngyszem. 

2. Rick Riordan: The Hammer of Thor

A poszt írásakor (május 2.) a felénél tartok, ugyanis tegnap jó sokat elolvastam belőle. Reményeim szerint az elkövetkező egy-két napban sikerül is befejeznem. 

3. Erin Bowman: Vengeance Road

Nagyon egyedi könyv, eddig még sosem olvastam Vadnyugaton játszódó fantasyt, sőt semmilyen könyvet. Nem lesz kedvenc, de egynek elmegy. 


SOROZAT

Befejeztem a Szívek szállodája újranézést. Immáron nem is tudom hányadszorra. Magamat is megleptem, de megváltozott a véleményem: egészen eddig nem kedveltem a 4. évad utáni részeket, most viszont azokat is ugyanúgy szeretem. Plusz, eddig Logant nem szíveltem, azonban rájöttem, hogy ő volt a legjobb, leghozzáillőbb barátja Rorynak.

Pár napja pedig elkezdtem a Sherlock és Watson hatodik évadát. Több mint egy éve láttam az előző évadot, úgyhogy nagyon örültem, hogy szinkronizálták az újat. 

EGYÉB

Április 28-án immáron harmadszorra ott voltam a Könyvfesztiválon. Nekem ez a rendezvény elsősorban egy remek lehetőség arra, hogy találkozzak a barátaimmal, illetve új könyvmolyokkal. Sajnos nem tudtam mindenkivel találkozni, akivel szerettem volna, mivel vasárnap mentem, de így is nagyon jól éreztem magam. El is adtam pár könyvet, vettem is kettőt. Nagyon vicces egyébként, mert néggyel mentem, néggyel jöttem, és még az olvasottsági százalék is megegyezik (kettő olvasatlan, kettő olvasott).

A kívánt Kirkét nem vettem meg, ugyanis röhejesnek tartom, hogy a kiadó csupán 15% kedvezményt adott a könyveire. Nem is értem, hogy ez hogy gondolhatják. Évente csupán kétszer van ilyen nagy volumenű könyves rendezvény, ennyire nem érné meg nekik, ha mondjuk 25%-ot adnának? Érdekes, sok más kiadó meg tudja oldani. Józan paraszti ésszel belegondolva, szerintem jobban jönnének ki, ha többet engednének az árból, mivel akkor több ember megengedhetné magának, nem? De, ha valaki esetleg tudja, hogy ez miért van így, akkor kérem, írja meg, igazán kíváncsi vagyok.

Kiemelnék három kiadót, akik remek akciókkal szolgáltak: a 21. Század Kiadó csomagjai rendkívül szemet gyönyörködtetőre sikeredtek, ITT meg tudjátok pillantani őket. Nyolcezer forintba került egy darab, de abban három könyv is benne volt, ráadásul keménytáblásak. A Delta Visiont amúgy is nagyon tisztelem, az 5+5 akciójukat pedig szerintem mindenki imádja. A Libro Tradehez ezentúl mindig ellátogatok, ugyanis immár másodszorra vettem ott angol Pratchett könyvet jó áron. Ha már angol könyvek, némely árcímkénél kiguvadt a szemem... Konkrétan egy brit puhatáblás könyv (The Seven Deaths of Evelyn Hardcastle) négyezer forintba került... Persze, megértem, hogy nem olcsó behozni stb, de mégis mit várnak, ki fogja megvenni?

Összességében remek élmény volt, bár az időjárás lehetett volna kegyesebb, ugyanis késő délután nagyon hideg lett, és még az eső is eleredt. Elég nagy tömeg volt, ezért jobban preferálom, amikor hétköznap látogatok ki, mint tavaly, de ez most nem jött össze. Már alig várom a Könyvhetet, remélhetőleg idén megússzuk az özönvizet.

Mi sem bizonyítja, hogy tényleg hamar változik a véleményem, egy-két napja eldöntöttem, hogy visszatérek Instagramra, ugyanis újra megjött a kedvem a könyves képek készítéséhez. Pedig pár hete írtam a születésnapos posztban, hogy nem hinném, hogy visszatérek, és lám!

Nektek hogy telt április? Voltatok a Könyvfesztiválon? Ha igen, akkor hogy éreztétek magatokat?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése