2018. november 13., kedd

Mini könyvértékelések #20 - Victober kiadás


Bár nem sikerült sok viktoriánus könyvet olvasnom, mégis sikernek könyvelhetem el októbert, ugyanis megismerkedtem egy számomra nagyon kedves könyvvel.

Az először 1886-ban megjelent Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete – a három évvel korábban publikált ifjúsági kalandregény, A kincses sziget mellett – Robert Louis Stevenson (1850-1894) legismertebb műve. Az önmagán kísérletező orvosról és az általa létrehozott második – gonosz – énjéről szóló rémtörténet azon túl, hogy rendkívül izgalmas olvasmány, nagyon fontos és érdekes kérdéseket is felvet az orvosok – vagy általánosabban a tudósok és feltalálók – felelősségével, illetve az ember kettős természetével kapcsolatban. Stevenson e kisregénye igazi csemege azok számára, akik többre vágynak a ma oly divatos – gyakran rémesen bugyuta – horrortörténeteknél.
Szerb Antal A világirodalom történetében a következőképpen méltatja a szerzőt: „Aki megőriz magában annyi fiatalságot, hogy felnőtt korában is szívesen olvassa Jókai regényeit, annak Stevenson is nagyon kedves marad.”

Nem is tudom… Valahogy nem nyűgözött le ez a könyv. A téma rendkívül érdekes, de egyrészről nem volt kifejtve, másrészről pedig még így is untam. Nem túlzottan tetszett Stevenson írása, nem tudta elérni, hogy izgatottan lapozzam a könyvet. A filmre nagyon kíváncsi leszek, szerintem ez pont az a mű, aminek félelmetesebb, megnyerőbb az adaptációja. 
U.i.: mint kiderült, az író drog hatására álmodta meg ezt az ötletet, valahogy nem vagyok meglepve.
~
~
Az ​angol romantika kiváló prózaírónője, Elizabeth Gaskell regényének középpontjában egy polgárleány, Molly felnőtté válása áll. Finoman kidolgozott jellemek, kifejezően ábrázolt természeti környezet és hiteles korrajz mesterhármasa jellemzi a regényt. Szinte megelevenedik az 1820-as évekbeli kisváros, Hollingford apraja-nagyja: halljuk a nagy haragú Hamley uraság dörgedelmeit, a saját bőrünkön érezzük az úri társaság élcelődését és a legalább annyira káros, falusi pletykálkodást, vagy bosszankodunk a számító mostohaanya negédes modorba bújtatott cselszövésein. Csodáljuk Molly szelídségét, segítőkészségét és azt a romlatlanságot, amellyel a világot szemléli, és a viszonzást várja a lelkében rejtőző szerelemre. A humorral fűszerezett, míves stílus és a fordulatos cselekmény a romantika kedvelői számára letehetetlenné teszi a könyvet, amely a Jane Austen és Charlotte Brontë társaságában emlegetett gaskelli életmű megkoronázása. A kisváros, a Phillis és az Észak és Dél szerzőjének utolsó regénye, amelyet a népszerű televíziós sorozat hozott közel a hazai közönséghez, e kiadásnak köszönhetően immár magyarul is olvasható.

Bevallom őszintén, egészen október elejéig nem hallottam nemhogy erről a könyvről, de még az írónőről sem. Azt tudtam, hogy létezik egy olyan könyv, hogy Észak és Dél, de nem tudtam, hogy ki írta. Na, de mindez megváltozott, amikor rátaláltam a Victober elnevezésű olvasási maratonra. Ott ezt választották ki közös olvasmánynak, azaz október elsejétől egészen 30-ig minden nap kettő fejezetet olvastunk el. Ez volt a legelső read-a-longom, de annyira megtetszett ez a koncepció, hogy többe is tervezek csatlakozni.

A történet sok évet felölel, de csakis egy kisvárosban zajlik. Tehát igazából mondhatjuk, hogy nagyrészt szalonokban játszódik az egész, mégse unalmas. Természetesen nem egy modern, akciódús regényre kell számítani, hisz mégiscsak a viktoriánus korban íródott.

Számomra a karakterek mindent vittek - mindegyik olyan sokrétű, amilyennek egy jól megírt könyvben kell, hogy legyenek, de még volt egy plusz, amit csakis ilyen viktoriánus korabeli, hasonszőrű regényektől kapok meg. Nem tudom pontosan az okát, de rendkívül komfortossá teszi a napomat, jó érzés olvasni őket. Szurkoltam a szimpatikus karaktereknek, és pokolba kívántam azt az egy-két tenyérbe mászó, hátsó szándékkal rendelkező szereplőt. 

Amin meglepődtem, hogy bővelkedett humorban az egész kötet. Imádtam Molly és Cynthia szarkasztikus megszólalásait, amiket főképp Mrs. Gibsonnak céloztak. De nemcsak az ő házukban, hanem a Hamley Hallban váltott beszélgetéseken is rendre elmosolyogtam magam. 

Az írásról se szólhatok egy rossz szót se, sokaknak túlírt lehet, mert tényleg nem rövid, viszont így egy hónapra lebontva nekem pont tökéletes hosszúságú volt. Rettentően sajnálom, hogy Gaskell meghalt, mielőtt befejezhette volna remekművét... Bár sejthető, hogy mi a végkifejlet, annyira szívesen olvastam volna még, amíg eljutunk oda. 

Mindenképpen fogok még olvasni tőle, erre a regényére pedig szeretettel tudok visszagondolni, az újraolvasós kategóriába is bekerült nálam. 
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése