2018. október 5., péntek

Spook-a-thon tbr


Sziasztok!

Egyre csak közeledünk október 20-hoz, így már ideje volt összeszednem, hogy miket is tervezek abban a másfél hétben olvasni. Igencsak optimista vagyok, próbáltam rövidebb könyveket beválogatni, ha már a Victober alkalmával monstrumokat olvasok. Egy darab átfedés lesz a kettő tbrom között, amire majd ki is térek. Aki esetleg nem olvasta volna a bejelentő posztot, kattintson IDE, ott minden infót megtalál.

1. Olvass el egy könyvet paranormális teremtményekkel! 


Az írónőtől olvastam már a Three Dark Crowns című könyvét, amit nagyon élveztem, igazi sötét fantasy, tele érdekes karakterekkel. A Vérbe öltözött Annát egyszer már feltettem a várólistámra, aztán le is szedtem, pár negatív vélemény hatására. Végül még is adok neki egy esélyt, mert kíváncsi vagyok, hogy mennyire horror.

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.
Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…

2. Olvass ERRŐL a polcról valamit! 


Most nyáron beszereztem egy Neil Gaiman box-setet, amelyben megtalálható a fenti kötet. A három regényből kettőt már olvastam is, így már csak ez maradt hátra. Persze nem csak ezért akarom elolvasni, hanem mivel már a tavalyi olvasási maratonra is tervben volt, de végül nem került be a tbromba. Chris Riddell illusztrációival pedig még inkább érdekesebb lesz.

Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…

3. Olvass el egy kísértettörténetet! 


Durva belegondolnom, hogy kerek egy éve olvastam a Dorian Gray képmását... Azóta is gondolok rá, és hamarosan szeretném is újraolvasni. Addig is kiválasztottam A canterville-i kísértetet, amelyet már jó ideje szeretnék olvasni, de eddig még sose sikerült eljutnom odáig. Most viszont már rajta van a Kindle-ömön, készen az olvasásra. 

"Mikor Mr. Hiram B. Otis, az amerikai nagykövet megvásárolta a canterville-i kastélyt, mindenki azt mondta, hogy bolondot cselekszik, hiszen köztudomású, hogy ezen a helyen kísértet jár. Maga Lord Canterville is, aki rendkívül kényes volt becsületére, kötelességének tartotta, hogy a dolgot megemlítse Mr. Otisnak, mikor a szerződés megkötésére került sor. – Nekünk azóta ment el a kedvünk az ottlakástól – mondotta Canterville –, mióta szegény nagynéném, a boltoni özvegy hercegasszony, egyszer vacsorához való öltözködés közben két jéghideg csontkezet érzett vállára nehezedni; természetesen idegrohamot kapott, amiből a mai napig se tudott fölépülni.
– Milord – felelte a nagykövet –, én a bútorzattal együtt a kísértetet is megveszem. Modern országból jövök, ahol pénzért mindent meg lehet szerezni."
Oscar Wilde (1854-1900), az angol századvég világhírre emelkedett írója. Kötetünk válogatást nyújt meséiből, novelláiból.
A címadó írás, A CANTERVILLE-I KÍSÉRTET, Szerb Antal szerint a világirodalom legmulatságosabb kísértet-története.

4. Olvass egy ijesztő borítójú könyvet!


Amikor létrehoztam a kihívásokat, már tudtam, hogy erre csak is egy Shirley Jackson könyvet választok, egyrészt mivel mindegyik borítója baromi ijesztő, másrészt pedig mivel már lassan másfél éve el akarom olvasni őket. A vicc az, hogy tegnap derült ki, hogy a másik műve, a The Haunting of Hill House nemsokára meg fog jelenni magyarul is. Ideje... Ez is mutatja, hogy mennyit jelent, ha film, vagy sorozat lesz egy könyvből, hisz enélkül valószínűleg még mindig nem élvezhetnénk magyar nyelven ezt a könyvet. S hogy akkor miért nem azt választottam ide? Mert valamennyivel jobban megfogott a We Have Always Lived in the Castle alaptörténete, illetve úgy érzem, hogy ez jobban passzol a nyuszi lényemhez.

Shirley Jackson's masterpiece: the deliciously dark and funny story of Merricat, tomboy teenager, beloved sister – and possible lunatic.Living in the Blackwood family home with only her sister Constance and her Uncle Julian for company, Merricat just wants to preserve their delicate way of life. But ever since Constance was acquitted of murdering the rest of the family, the world isn't leaving the Blackwoods alone. And when Cousin Charles arrives, armed with overtures of friendship and a desperate need to get into the safe, Merricat must do everything in her power to protect the remaining family.

5. Olvasd el a könyvet, majd nézd meg az adaptációját!


Ez az átfedés a Victoberes tbrommal, hiszen érzem, hogy 10 könyvet sehogy se tudnék elolvasni, így pedig "csak" nyolc darabom lesz. Valószínűleg az se jön össze, de álmodozni szabad, nemde? Nem is tudom mit írhatnék még ehhez a klasszikushoz... Furdal már a kíváncsiság, hogy én melyik táborba fogok tartozni, az imádókhoz, vagy utálókhoz. Adaptációból pedig a 2009-es mini-sorozatot választottam, elméletileg az a legkönyvhűbb. 

A ​korabeli kritika értetlenül fogadta ezt a „rendhagyó” regényt, Emily Brontë egyetlen prózai alkotását. Még nővére, Charlotte is jóformán mentegetni, magyarázni, szépíteni próbálja ezt az elemi erejű, jóformán a semmiből kiszökkent alkotást – az Üvöltő szelekmásodik kiadásához, 1850-ben írt előszavában „primitív műhelyben, egyszerű szerszámokkal” készült, gránittömbből durván faragott szoborhoz hasonlítja immár halott húga regényét. Ma már a Brontë nővérek közül a kritika is, az olvasói közvélemény is Emilyt tartja a legnagyobbnak, az Üvöltő szelek-et nemcsak jobbnak, mint akár a Jane Eyre-t, hanem világirodalmi rangú műnek, a 19. század egyik reprezentatív nagy regényének. Gyűlölet és szerelem együttélését, egymást erősítő-romboló hatását Emily Brontë előtt talán senki, azóta is csak kevés alkotó érzékeltette ilyen elemi erővel. Emily Brontë – írja Ruttkay Kálmán – „nem moralizál, nem a büntető törvénykönyv paragrafusaiban gondolkozik, nem gondol a társadalom működését szabályozó erkölcsi normákkal, nem hívja segítségül az isteni igazságszolgáltatást, s ő maga sem szolgáltat költői igazságot. Nála, mint minden más, a jó és a rossz is a »lenni vagy nem lenni« nagy alapkérdésének függvénye.

Ennyi lenne az idei spook-a-thonos tbrom. Ha ti is részt vesztek, írjátok meg kommentben, hogy miket terveztek olvasni!

Addig is szép hétvégét kívánok mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése