2018. május 21., hétfő

Mini könyvértékelések #11 - Riordan a négyzeten

Megújult kinézettel és felépítéssel dübörög tovább a mini könyvértékelések szekció. Ezúttal két Rick Riordan könyvről írtam kicsit rövidebben, mint eddig, ez persze korántsem jelenti azt, hogy ne szerettem volna őket.

Percy Jackson görög istenei, azaz az olimposzi valóság-show.

„Egy New York-i kiadó felkért, hogy írjak meg mindent, amit a görög istenekről tudok, mire azt kérdeztem: Mehet névtelenül? Mert nem szeretném, ha az olimposziak megint bepöccennének rám. Másrészről viszont, ha ezzel segítek megismerni a görög isteneket, ami akár életmentő is lehet, ha egyszer előttetek teremnek, már meg is van a heti jócselekedetem.” 
Így kezdődik a Percy Jackson és a görög istenek, amiben Poszeidón fiának egyedi – gunyoros megjegyzésekkel fűszerezett – tolmácsolásában olvashatjuk a mitológiai történeteket. 
Ki tudná mindezt jobban elmesélni, mint Percy? 
Szó esik a világ teremtéséről, majd az ókori istenek bemutatása következik, Apollóntól Zeuszig. Percy nem fogja vissza magát. „Ha szeretitek a horrort, a vérfürdőt, a hazugságokat, a lopást, az ármánykodást és a kannibalizmust, olvassatok tovább, mert ez volt a rémtettek aranykora.” 
Tudj meg még többet a görög világról!

Imádtam! Ez nem is kérdéses, bekerült a kedvencek közé. Percy Jackson narrálásával még a közgazdaság is viccesebb lenne, nemhogy egy alapból is érdekes téma, a görög istenek. Rengeteg új információt megtudhattam, sok olyan történetet olvashattam, amiről még nem hallottam. Tényleg ez a nagy előnye ennek a könyvnek, hogy szinte “játszva tanít”. Az illusztrációk még csodásabbá és élvezhetőbbé teszik, remek volt egytől-egyig. A könyv súlya és nagysága miatt még a testedzést is ki lehetett pipálni.
~
~
Apollón próbái 1.: Az elrejtett orákulum, azaz a hiú, ezúttal halandó Apollón funkcionálni próbál, de nem mindig sikerül neki.

Hogy büntetsz meg egy halhatatlant?
Úgy, hogy emberré teszed.
Miután felmérgesítette apját, Zeuszt, az isten Apollónt száműzték az Olimposzról. Gyengén és zavartan ébred fel New Yorkban, egy normális tinédzser fiúként. A négyezer éves istenségnek meg kell tanulnia túlélni a modern világban az isteni ereje nélkül, amíg valahogy vissza nem férkőzik Zeusz kegyeibe. 
De Apollónnak rengeteg ellensége van, istenek, szörnyek és halandók, akik holtan szeretnék látni az ex-olimpiait. Apollónnak segítségre van szüksége, és csak egy helyet tud, ahova mehetne... a modern félvérek menedékét, a Félvér Tábort. 

Hála Riordannek, hogy folytatta az Olimposz hőseit, mert nem tudom, hogy bírnám ki a kedvenceim nélkül. Ez nem konkrétan az előző sorozat folytatása, de felbukkannak régi szereplők és jó része a Félvér Táborban játszódik. Szokás szerint persze új karakterekkel is megáldott minket a mester. Apollo kész cirkuszt csinálna, ha nem őt említeném meg elsőnek, ezért jöjjön a legfontosabb, a legszebb, a leg… ennyi elég volt, Apollo? Szóval, komolyra fordítva a szót, a rengeteg mindennek istenét (többek között: íjászat, költészet, Nap) Zeusz megbünteti, és a Földre száműzi, egy kölyökképű tinédzser képében. Isteni képességei, és földöntúli sármossága tehát megszűnt ne aggódj Apollo, így is szép vagy. Összefut egy félvérrel (mert miért is ne futna össze?), Meggel, akivel végül elindulnak felkeresni Percy Jacksont, hogy elkísérje őket a Félvér Táborba. No, itt be is fejezem a történetmesélést, mert nem az a dolgom. Lényeg a lényeg, hőseink új feladatot kapnak, no meg persze új ellenségeket is. (Vagy régieket? Majd kiderül, ha elolvasod.) 
A sztori izgalmas volt, mint mindig, egy percet sem unatkoztam. Humorból most sem volt hiány, ezúttal Apollo hiúsága okozott sok vidám percet. 
Mindegyik új karaktert megkedveltem, főleg Apollot. Nem is mernék mást mondani. SPOILER A régi szerelmeiről szóló részek nagyon megérintettek, főleg a Hyacinthusos. Meg, amikor azt a szívszorító dalt énekelte… na, azt megkönnyeztem. SPOILER VÉGE A táborlakókat még nem tudtam annyira megszeretni (mármint azokat, akiket eddig nem ismertem), remélem a következőekben kicsit többet olvashatok róluk. 
Hamar kitaláltam, hogy ki Meg isteni szülője, ezt pedig annak köszönhetem, hogy olvastam a Percy Jackson’s Greek Godst. 
Az új ellenség roppant ötletes, kíváncsi vagyok, a továbbiakban mik fognak történni. 
Összességében egy újabb remek Riordan kötetet olvashattam, alig várom a második részt!
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése