2018. április 26., csütörtök

The Mark of Athena

A poszt a sorozat előző részeire spoilereket tartalmazhat!

Amíg ​a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.

Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét. Menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabethre pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…

Kis csapatunk már összegyűlt, ott fejeződött be az előző rész, hogy a görög csapat az Argo II-vel odarepült a Camp Jupiterhez. Ebben a könyvben Annabeth, Leo, Piper és Percy szemszögét ismerhetjük meg, szóval a görög félistenek dominálnak. Sokan írták, hogy hiányolták a rómaiakat, én őszintén szólva kifejezetten örültem neki, hogy most nem őket olvashattam. Kivéve talán Hazelt, mert ő az egyik kedvencem. 

Mivel heten vannak, nyilván vannak konfliktusok, ami a borítón is látszik, ugyanis Percyt és Jasont ábrázolja. Mondjuk a jelenetnél pont megszállták őket az eidolonok, de azért előtte voltak kisebb nézeteltéréseik, erőfitogtatásaik. Tudniillik mindkettő vezéregyéniség, így nem mindig fértek meg. Szóval érdekes választás volt pont ezt a részt kirakni a borítóra, de ha belegondolok, akkor akár a római és görög tábor ellentétét is szimbolizálhatja, így már is több értelme van. Ha már borító: imádom rajta a baglyot, ami Athénét jelképezi. Óriási része a történetnek, szóval megérdemelten került oda. 

Kettő szála van a történetnek: egyrészről Annabeth magányos küldetése, az Athéné jelének követése, másrészről pedig a csapat többi tagjának feladata, Nico kiszabadítása az óriások fogságából. Azért Annabeth is sokáig velük tart, csak a könyv felétől-háromnegyedétől marad egyedül. 

Annabeth végső ellenfele számomra már a könyv elejétől világos volt, a prófécia egyik sorából kikövetkeztettem. Ez mondjuk semmit nem vont le az élvezhetőségéből, hiszen az összes többi fordulaton meglepődtem. (Főleg a végén. A VÉGE KEGYETLEN! Tipp: legyen kéznél a folytatás, mert különben kínzás. Mondjuk így is az volt, de na. Értitek.) 

A szereplőkről: Jasonról még mindig nem nagyon derült ki semmi. Legutoljára az első részben olvashattunk az ő szemszögéből. Piper miatt most azért sokat vagyunk vele, de azért az mégsem ugyanaz, mint az ő gondolatait olvasni. Percyt még mindig imádom! Sőt, a végén lévő függővég miatt óriásit nőtt a szememben. Amit tett... óriási szívről árulkodik. Annabeth ismét bebizonyította, hogy ő a legokosabb félvér. Amit egyedül végigvitt, az valami hihetetlen intelligenciáról tett bizonyságot. Leo itt is nagy fazon, mókamester, és most, hogy Percy is jelen van már, duplán élvezhetjük a vicceket, nem is meglepő, hogy rengetegszer felnevettem olvasás közben. Mondjuk vicces helyzeteket Hedge is szolgáltat, imádom azt a szatírt. (És igen, tudom, hogy már megdöntöttem az „imádom” szó használatát, de ez van.) Nekem Percabeth vitte el a showt, így Piper, Hazel és Frank most nem tudott annyira ragyogni, de azért ők is kivették a részüket a történetből. 

Amit érdekességnek elmondanék az az, hogy ugye hőseink Rómába tartanak, és nekem volt szerencsém a könyv utolsó negyedét Olaszországban olvasni. Bár jó messze Rómától, de mégiscsak ugyanabban az országban voltam, mint ők, ami egy óriási pluszt hozzá tudott az adni az élményhez.
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése