2018. április 16., hétfő

1 éves a blog!


Sziasztok!

Őszintén szólva, nem is tudom, mit írhatnék. Mintha csak tegnap lett volna, hogy fogtam magam és elindítottam ezt a blogot. Azelőtt is nagyon birizgálta a csőrömet egy könyves blog vezetése, de bevallom, nem gondoltam, hogy sikerülne. Sose voltam az a szószátyár (max. gyerekkoromban), és féltem, hogy nem tudnék eleget, illetve megfelelő hosszúságút posztolni. Ennek ellenére nekivágtam, és ma már áldom a fejemet, hogy megpróbáltam. Azt továbbra is fenntartom, hogy nem nálam fogtok regényhosszúságú bejegyzéseket olvasni, de igyekszem érdekes tartalommal bővíteni a blogoszférát. 

Most oszthatnék meg számokat, hogy hányan látogattak, meg ilyesmi, de nem teszem. Persze álszent lennék, ha azt mondanám, hogy nekem nem számít hányan olvasnak, de nem tartom fontosnak ezt megosztani. Majd, talán, ha 10 éves lesz, akkor lesz mit felmutatnom. Azt viszont örömmel elárulom, hogy mennyi bejegyzést tettem közzé egy év alatt, mert még én is meglepődtem a számon. 211-et, amelyből a legtöbbet, 23-at novemberben posztoltam. EZ volt az első bejegyzés a blogon, s rekordot döntöttem a smiley-k használatával, azóta sem használtam ennyit egy posztban. (Spoiler alert: nem is fogok.)

Jó érzés lájkot kapni, de az eltörpül a hozzászólások mellett, amelyek által megbeszélhetünk rengeteg témát, és véleményt is cserélhetünk. A mai napig kicsit hevesebben ver a szívem, ha látom, hogy megjegyzés, komment érkezett, mert egyszerűen imádom olvasni őket, legyen bármilyen hosszúságú is. Igazából ezért is jött létre a blog, hogy megosszam a véleményem, és ezáltal a tietekről is tudomást szerezzek. Mert szerintem a legjobban egymástól lehet tanulni.

Rengeteg mindent köszönhetek a blognak, de főleg új barátokat, akiket enélkül nem ismertem volna meg. Önbizalmat is, hogy merjem leírni, azt, amit érzek, akármennyire is szokatlan. Hiszen lehet, hogy csak én gondolom furcsának, aztán kiderül, hogy nem is az, csak megint bolhából elefántot csináltam. Ez egy olyan platform, ahol igazán magam lehetek, leírhatom, amit szeretnék, ahogy szeretném. A kezdetben például elképzelhetetlen lett volna, hogy igazán kimondjam a véleményem, de most már egyre bátrabban merem. Ha meg valakinek nem tetszik, hát ez van, nem vagyunk mindenkivel kompatibilisek.

Próbálom a posztjaimat kicsivel személyesebbé tenni (persze nem túlesve a ló túloldalára), de ez még nem megy annyira. Mindenesetre azért érzem a változást, sokkal természetesebben hangzom, mint egy évvel ezelőtt. 

Nem is tudom, mit írhatnék még. Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvas, hozzászól, érezteti, hogy igenis érdemes csinálnom. Nélkületek tényleg nem menne. 

Üdv,
Virág

10 megjegyzés:

  1. Boldog szülinapot:) Remélem még sok lesz a jövőben.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nagyon boldog Blogszülinapot! Örülök, hogy egy évvel ezelőtt döntöttél a blogolás mellett, na meg hogy rád találtam én kimondottan szeretem olvasni a blogod. Csak így tovább hajrá. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Nagyon jólesett ezt olvasni. :)

      Törlés
  3. Boldog Blogszülinapot Virág! A végtelenbe és tovább! Remélem, még a tíz éves jubileumi bejegyzésedet is olvasni fogom :)

    VálaszTörlés
  4. Boldog Blogszülinapot! ❤ ^^

    VálaszTörlés