2018. március 17., szombat

Eleanor Oliphant köszöni, jól van

A fura lány, Eleanor Oliphant élete óraműpontossággal működik, és tökéletesen üres. Emberi kapcsolata csak anyukával van, akivel minden héten egyszer beszél telefonon, és attól is csak az ekcémája lesz rosszabb. Neki minden éppen így jó; köszöni, jól van. Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit, aki még talán anyukának is tetszene, és onnantól kezdve mindent megtesz, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak. Az események felgyorsulnak Eleanor körül, aki harmincévesen kész végre szembenézni az addig mélyen magába temetett gyermekkorával...

A recenziót köszönöm szépen a Kossuth Kiadónak!


Erre a könyvre a 2017-es Goodreads Choice Awards-on figyeltem fel, ugyanis harmadik helyezést ért el. Meg is néztem magamnak a molyon, de először elbizonytalanított a fülszöveg, ugyanis kicsit félrevezető. Legalábbis én az alapján egy kis könnyed chick-lit olvasmányra számítanék, pedig ez korántsem habos-babos, happy endes sztori. Még jó, hogy elolvastam az értékeléseket, ahol írták, hogy milyen értékes könyv, és, hogy nagyon is érdemes elolvasni. 

Egy idő óta ez volt az első olyan könyv, ami egyből megfogott, és nem is engedett el a légvégéig. Nagyon hamar kiolvastam, egyszer se kalandoztam el, s nem is nézegettem, hogy mennyi oldal van hátra, ami azt mutatja, hogy mennyire is imádtam. Gondolkoztam azon, hogy kedvenccé tegyem, s végül megszavaztam neki a bizalmat, mert úgy érzem, hogy maradandó élményt tudott nyújtani, és bármikor szívesen újraolvasnám. 

Aki azt hiszi, hogy ez egy romantikus történet, téved. Igaz, hogy Eleanor belezúg egy zenészbe, de teljesen más irányba mennek el a dolgok, mint arra számítana az ember. Azért is imádtam, mivel inkább Eleanor önmagával, és a múltjával való megbékéléséről, elfogadásáról szól, nem két ember közötti szerelemről. Hiszen ahhoz, hogy újra szeretni tudjon mást, először önmagát kell megszeretnie. 

Raymondot imádtam! Mindenki tanulhatna tőle, annyira törődő egy személyiség. Vannak azok az emberek, akik nem is kérdezik meg, hogy hogy vagy, vagy pedig megkérdik, de nem is érdekli őket a válasz. Na, Raymond nem ilyen. Ő mindig ott van, ha szükség van rá, és tényleg foglalkozik Eleanorral. 

A végén lévő csavaron pedig esküszöm, leesett az állam. A vonaton ültem, és még szerencse, hogy nem volt a közelemben senki, mert bolondnak néztek volna, ahogy ott tátogok, hogy mi van?! Nagyon nem volt kiszámítható, ez pedig egyrészt még egyet döfött a szívembe (aki olvasta, tudja mire gondolok), másrészt pedig még inkább bebiztosította magát a kedvencek közé. Imádom, amikor meg tudnak lepni.

Összességében egy rendkívül fontos témákat boncolgató könyvhöz volt szerencsém az Eleanor Oliphant köszöni, jól van személyében. A főszereplőnk maga nagyon különleges, és szerethető, akinek az emléke sokáig az emberrel fog maradni. Sok tanulsággal szolgáltat, de a megoldást realistán tárja az olvasók elé. Mindenkinek ajánlanám, annak, aki jól van, és annak is, aki még csak szeretné, hogy jól legyen.
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése