2018. március 1., csütörtök

Asszociációs kihívás #2


Sziasztok!

Legutoljára novemberben volt asszociációs kihívás, ezért úgy gondoltam, hogy megcsinálom azt a kettőt, ami a csatlakozásom előtt készült. A kihívást egyébként FairyDust találta ki, az ő posztját ITT tudjátok megnézni. 


Az elején még élvezed a könyvet, aztán bumm! Annyira el voltál telve vele, hogy egyszer csak azt veszed észre, hogy nem is annyira jó, mint amennyire szeretnéd. Nekem ilyen volt a Gathering of Shadows, már nagyon vártam, mikor lesz vége. Aztán persze a végén bedobott egy óriási bombát, amitől megugrott a csillagok száma, de az már más kérdés.


“Őhhh, oké, akkor ezt se fogom elolvasni.” Szépséges borító, egész érdekes fülszöveg, aztán elolvasod a figyeltjeid véleményét róla, és rájössz, hogy erre nem érdemes időt, netalán pénzt pazarolnod. Most konkrét könyv nem jut eszembe, de volt párszor ilyen. 


Erről az “egynek elmegy” könyvek jutottak az eszembe, amik nem voltak kifejezetten rosszak, de túl sokat se nyújtottak. Ilyen például az Agatha Raisin és a spenótos halálpite, Engedj el, Arctalan szerelem, Üldöztetve stb.


Túl hosszú egy sorozat, és inkább elmenekülök. Így is van már egy rakat elkezdett sorozatom, nem mindig éri meg újba kezdeni (persze van sok-sok kivétel). De nehezebb elköteleznem magam, ha tudom, hogy van végeláthatlan mennyiségűnek tűnő folytatás. 


FairyDusthoz hasonlóan én is egy Jenny Han regényt hozok, én azonban az írónő másik trilógiájának az első részét, az A fiúknak, akiket valaha szerettem címűt. Három csillagot adtam neki, de lehet, így is bőkezű voltam. Rengeteg minden kikészített benne, de főleg a főszereplő lány. 

Ez ismét nagyon jó kis mulatság volt, nem tudom a legelső részt mikor hozom, de szerintem viszonylag hamar. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése