2018. február 16., péntek

Vádirat

Észak-Koreáról ​keveset tudunk. Az országgal kapcsolatos híreket a nukleáris és rakétakísérletek, vagy a kommunista dinasztia aktuális uralkodójának külső szemlélő számára megdöbbentő kinyilatkozásai, tettei dominálják. 

Belső világáról, az emberek hétköznapjairól, gondjaikról, bánataikról imitt-amott jelentek meg írások, főként észak-koreai menekültek tollából, olyanokéból, akiknek sikerült megszökniük az északi rendszer poklából. 

A Vádirat azonban az első mű, melynek írója ma is Észak-Koreában él. A személyével kapcsolatos részletek a szerző védelme érdekében homályban maradnak. A neveket és a helyszíneket érthető megfontolások alapján, számolva a súlyos retorziókkal, ugyancsak megváltoztatták. 

Az elbeszélések valódiságában mégsem kételkedünk egy pillanatig sem. Mert maguk a történetek nagyon is valóságszerűek. Mert nagyon is beleférnek abba a képbe, amelyet ezzel az országgal kapcsolatban magunk elé képzelünk. Mert valóságosnak tűnnek a helyszínek, az emberek, a környezet és a konfliktusok. Egyszóval minden. 
Olvasva az írásokat hol elcsodálkozunk, hol megdöbbenünk. Felháborodunk, gyomrunk görcsbe rándul: lehetséges, hogy a 21. században ilyen élet jut osztályrészül egy egész népnek, huszonhétmilliónyi embertársunknak. És magunkban tiltakozunk: hogyan nézheti ölbe tett kézzel a nemzetközi közösség, hogy mindez a szemünk előtt megtörténhessen? 
A Vádirat szerzője és azok, akik a műnek Észak-Koreából való kijuttatásában szerepet játszottak, már megtették a magukét. Ők nem ültek ölbe tett kézzel. Rajtunk a sor, hogy mi is tegyünk valamit. Első lépésként, hogy elolvassuk és átérezzük a Vádiratban szereplő tanúvallomásokat.

A recenziót köszönöm szépen a Libri Kiadónak! 


Nagyon nehéz ezt a könyvet értékelni, hiszen ez nem fikció, nem a múlt, és nem is egy disztópia, amire csak legyint az ember, hogy "ugyan, ez úgy se fog bekövetkezni sose"! Ez a kemény, jéghideg valóság, ami huszonhétmillió embert érint. Egyszerűen felfoghatatlan a békében élő emberek számára, hogy ilyen tényleg létezik. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen szerencsésnek érezhetem magam, amiért Európába születtem, messze ettől a diktatórikus államtól. 

A könyv természetesen álnéven jelent meg, hiszen az írója ma is Észak-Koreában él. Ahelyett, hogy ő próbált volna kimenekülni, inkább a kéziratát juttatta ki az országból, több ember közreműködésével. Ez a cselekedete pedig nagyon bátor és önzetlen volt, így ugyanis mindennap meg van az esélye, hogy lebukik, aminek mind tudjuk, mi lenne a következménye. Azonban ő saját maga helyett inkább a családjára gondolt, ugyanis, ha megszökött volna, őket minden bizonnyal deportálták volna, vagy ehhez hasonló szörnyűségek történtek volna velük. 

Az ugyanis tisztán kiderül a történetekből, hogy itt nemcsak az árulók szenvednek, hanem azoknak a leszármazottai is. Az első történetben egy árulónak kikiáltott ember unokájáról se került le még a billog. Hiába kitűnő tanuló, jó magatartású, de nem kerülhet be az úttörők közé a családja helyzete miatt. Pedig úttörőként esélye lenne bekerülni a pártba később, ami megváltást okozhatna neki, de nem... Sőt, még a magasabb rangú családból származó gyerekek is kiközösítik. Őszintén szólva, nekem ez volt a legmegdöbbentőbb, a legtragikusabb, hogy egy rokon "hibája" (nyilván az állam szemszögéből nézve tekinthető hibának, egy normális országban ezt nem lehetne ballépésnek nevezni) miatt az egész család elvész a süllyesztőben. Lehetsz akármennyire intelligens, tehetséges, vihetnéd sokra egy más országban, ha rossz családba születsz, akkor ilyen sorsra vagy kárhoztatva. Borzasztó.

Hét történetet olvashatunk, amiből körvonalazódhatott az élet folyása ebben az elszigetelt országban. Bár nem volt konkrét brutalitás a könyvben, a fojtott hangulat, az érzelmek színlelése és a hatalmon lévő emberektől származó parancsok gondolkodás nélküli követése ugyanúgy meghozta az eredményét, mintha az ember fizikai erőszakról olvasna, a gyomra görcsbe rándul, és egyszerűen nem akarja elhinni, hogy rengeteg embernek ez a sorsa. 

A téma miatt úgymond másodlagos az írói stílus kitárgyalása, nem mintha nem tartanám fontosnak, de akkor is elolvastam volna, ha kevésbé lett volna meggyőző. De szerencsére itt erről nem volt szó, mivel nagyon olvasmányosan írta le a történéseket, gördülékenyen és lényegre törően. A koreai nevek mondjuk eléggé megnehezítették a dolgom, sokszor belekeveredtem, hogy kiről is volt szó éppen, hiszen mire megszoktam a szereplőket, addigra már léptünk is tovább a következő elbeszélésre. 

Összességében mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a hiánypótló kötetet. Ugyanolyan emberekről szól, mint mi vagyunk, nekik azonban nem szabadság jutott osztályrészül, hanem egész életen át való tettetés és rettegés. Az író beteljesítette a saját kívánságát, ugyanis egyrészről kijutott a kézirata Észak-Koreából, másrészről pedig meg is jelent. Nem is egy nyelven. Remélem érzi, hogy ezzel is milyen sokat tett annak érdekében, hogy mások is beláthassanak a "vasfüggöny" mögé. Remélem, hogy egyre többen fogják kézbe venni, hogy ezáltal felnyíljon a szemük, és megismerjék az olyannyira eltérő országban élő emberek mindennapjait. 
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése