2018. február 28., szerda

Stalking Jack the Ripper

A 17 éves Audrey Rose Wadsworth egy lord lánya, akinek az életére gazdagság és privilégium jellemző. De a teadélutánok és ruhapróbák között titkos életet él. 

A szigorú apja kívánsága és a társadalmi elvárás ellenére Audrey gyakran elszökik a nagybátyja laboratóriumába, hogy az igazságügyi orvostan hátborzongató praktikáját tanulja. Amikor Audrey egy sorozatgyilkosság brutálisan megölt hulláit tanulmányozza, a válaszok keresése közelebb viszi saját védett világához.

A történet sokkoló fordulatai, illetve a századbeli valós képek felejthetetlenné teszik ezt a ragyogó debütálást.

A könyvvel hosszúra nyúlik vissza a történetünk. Először még több, mint fél éve figyeltem fel rá, már nem is tudom hol, de aztán több negatív értékelés kicsit lelohasztotta az érdeklődésemet. Aztán nemrégiben, Hailey egyik vlogjában (igen, Hailey a kedvencem, szinte mindig őt említem meg, ha booktuberről van szó) olvasta, és annyira tetszett neki, hogy átragadt a lelkesedése. Szóval megrendeltem, és voilá, itt is vagyunk. Egyébként ez Noémivel a februári BRBC klubunk olvasmánya, szóval még pont időben fejeztem be. 

Ami a leginkább megfogott az a műfaja, szerintem még sose olvastam Young Adult történelmi krimit (nem tudom pontosan mi a neve ennek a műfajnak, de a lényeg, hogy fiatal felnőtteknek szól, történelmi időben játszódik - esetünkben a viktoriánus Angliában -, illetve nyomozás folyik benne). A fő szálunk ugyanis az, hogy Hasfelmetsző Jack nőket öl meg, ráadásul brutálisan - szerveket vesz ki belőlük stb. Szóval akinek kicsit kényesebb a gyomra, nem tudom mennyire ajánlom, mivel nagy részét képezte ez. Ráadásul Audrey is hullákat boncol a nagybátyja laboratóriumában, tehát van benne jó sok orvosi kifejezés is. Én például ebből a könyvből tanultam meg, hogy mi angolul az epehólyag (gallbladder egyébként). Aki tehát érdeklődik ilyenek iránt, hajrá, neki biztos tetszeni fog!

A könyv hangulata nekem nem volt maximum pontos, hiányzott belőle valami plusz. Kicsit rémisztőbbet vártam tőle, illetve több helyszín leírás is jól esett volna, eléggé hiányoltam. Pedig a viktoriánus Angliában van potenciál. 

Audrey-t, mint főszereplőt nagyon kedveltem, igazi feminista volt a 19. században! Abszolút nem kellett félteni, mindig kiállt magáért, és nem tűrte, hogyha a neme miatt kedvezőtlen elbánásban volt része. Azt az idézetet imádtam benne (persze az istennek se találom most), amikor azt ecsetelte, hogy szeretheti a szép ruhákat és a boncolást is egyszerre, hiszen azt szeret, amit csak akar. Hiszen a társadalmi elvárás szerint csupán teázgatnia, cukin mosolyognia, meg férjet keresnie kellene. Nem értik, hogy hogyan szeretheti a boncolást, illetve próbálják akadályozni is abban, hogy eljárjon a nagybátyja laboratóriumába. Küzd az érzelmeivel, mivel nehezére esik egy-egy hullánál nem arra gondolnia, hogy ki is volt életében. Próbálja elzárni, de nem mindig sikeresen. 

Ebben tökéletesen kiegészítik egymást Thomassal, aki eléggé hidegfejű és racionális. Ezzel persze nem azt mondom, hogy Audrey nem lenne okos és logikus, hiszen akkor ez a könyv nem feminista, hanem inkább sztereotipikus lenne. Csakhogy neki sokkal több erőfeszítést igényel elvonatkoztatni az áldozatoktól. Ami valljuk be, sokkal szimpatikusabb, mintha semleges lenne az ilyen borzalmakra. 

Thomast is a szívembe zártam, engem kicsit emlékeztetett Sheldonra az Agymenőkből. Zseniális, de nagyon nagyra van magával. Fejben egyből összeboronáltam Audrey-val, igazi dinamikus duót alkottak, imádtam olvasni a csipkelődéseiket. 

Engem a vége hagyott egy kicsit cserben... Persze gyanakodtam erre-arra, és tudtam, hogy úgyse az lesz, akire Audrey gyanakodott, azonban a megoldás szerintem túlzottan légből kapott lett. Illetve miután kiderültek a dolgok, szerintem nagyon gyorsan lett minden lerendezve, és nem is olyan végkifejletet kapott, amire számítottam volna. Kicsit jobban belemehetett volna a morális kérdésekbe, ott abszolút nem értettem egyet a szereplők véleményével.

Összességében egy nagyon erős sorozatkezdő részhez volt szerencsém, aminek a hangulatán és a végén még lehetett volna mit csiszolni, azonban a karakterek feledtették velem ezeket a bökkenőket. Remélem a következő részben, ami Romániában fog zajlani, még inkább átjön az atmoszféra, és egy kicsit ijesztőbb is lesz, ha már Drakula után fognak hőseink vadászni.
~
~
EXTRA

Most bontogatom a szárnyaimat a Photoshoppal, ez a harmadik ilyen szerkesztésem, szóval még nem valami hű, de szuper, viszont szerettem volna megosztani, mert a kedvenc idézetem van rajta a könyvből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése