2018. február 18., vasárnap

Rejtelmes történetek

E. A. Poe elbeszéléseiben „mennyből, vágyból” vett álmok repítenek minket a rémekkel teli oldalakon… Macskák, szellemek, múmiák: érthetetlen szereplői egy delíriumnak… Rejtelmes, megmagyarázhatatlan történetek, melyeket mi csak akkor érthetnénk meg, ha tudnánk, érzékelnénk, hol a határ valóság és álom közt… De addig is engedjünk az illúziónak, szippantsuk be a különös érzés illatát, és vigyázzunk, ne párologjon el, mert maga után mély űrt hagy…


Nos, ez egy kicsit rendhagyó értékelés lesz, mivel nem fejeztem be az egész kötetet, azonban már októberben elkezdtem, és úgy érzem, hogy nem is fogom én ezt már folytatni. A legtöbb novellát azonban így is sikerült elolvasnom, tehát azért joggal csillagozhatom. Szerencsére még akkor elkezdtem megírni mindegyikről a véleményem, amikor olvastam, így nagyban megkönnyítettem a saját dolgom.

1., A palackban talált kézirat 
Imádom a régies megfogalmazását, szinte üdítő a sok mai könyv után. Nem volt túlzottan rémisztő, bár ahogy az óriási hajón lévő emberek ignorálták az elbeszélőnket… Mik voltak vajon? 
3.5*

2., A Maelström poklában 
Egészen addig nem élveztem, amíg nem néztem meg pár videót a Maelströmről. Utána jobban bele tudtam élni magam, és elkezdtem izgulni a hajósokért. Aztán megint elvesztettem az érdeklődésemet, kicsit túl lett nyújtva. Mindenesetre érdekes volt a férfi megoldása, s egy újabb hasznos tényt ismertem meg. 
3.5*

3., Történet a rongyos hegyekből 
A Bedlo-Oldeb ötlet zseniális. Eddig ez volt a legjobb történet, tetszett az alapja, érdekes belegondolni. 
4*

4., A hosszúkás láda 
Úgy látszik Poe nagyon szerette a hajózás motívumát, mert ebben a történetben is vízen vannak szereplőink. S végre volt pár név is, nem csak névtelen személyek. Valamiért megéreztem, hogy mi van a ládában, pedig tudtommal ezt a történetet még nem ismertem. A vihar pedig újfent megteremti a gótikus hangulatot. 
4*

5., A Morgue utcai kettős gyilkosság 
Ezt olvastam már angolul, és sajnos megmaradt a gyilkos kiléte az elmémben, pedig jó lett volna tiszta lappal olvasni. 
Ez tekinthető a detektívtörténetek atyjának, Dupin pedig az első detektívek egyikének. Nem mondom, hogy túlzottan élveztem az olvasását, elég irreális a megoldása. Egy ilyesfajta történetnél azt szeretem, ha kellő odafigyeléssel akár az olvasó is megoldhatja az esetet, de itt erre esély sem volt. Rendben van, hogy novella, de Agatha Christie novelláit mégis ki lehet következtetni, mert ott elegendő apró nyomot hagyott az írónő. Mindettől eltekintve, az atmoszféra továbbra is tökéletes. 
3*

6., Az ellopott levél 
Egy újabb Dupin eset, ezúttal politikai intrikával a főszerepben. Imádtam Dupin/Poe gondolatait olvasni a matematikusokról, költőkről, remek gondolatfoszlányokat osztott meg, amin el lehet tépelődni. Itt – az előző esettel ellentétben –, a legegyszerűbb megoldás a rávezető, de ez ponthogy az elkövető intelligenciáját jelenti, és nem annak a hiányát. 
3.5*

7., Az aranybogár 
Az elásott kincs, hamisítatlan Poe stílusban. Komolyan zseniális volt ez az ember. A történet pozitívuma, hogy az abszurdumokon már nevettem is. 
4*

8., Monsier Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban 
Nos, ez kellő gyomoridegességet okozott, ez az eddigi legrémisztőbb novella. Már maga a téma is elég sötét, de a részletes leírásaival rátesz még egyet a lapáttal. 
5*

9., Pár szó egy múmiával 
Főhősünk este ér haza, s valami könnyedet akar vacsorázni. Végül öt Welsh rabbitot fal be. Gondolatom mielőtt megtudtam volna, hogy nem valamilyen walesi nyúlételt takar, hanem sajtos pirítóst: ilyen nehezet eszik lefekvés előtt, akkor nem csodálkozom, hogy múmiával fog beszélni álmában. 
A történet lényegében a 19. századi és az ókori egyiptomi haladás versenye. Főszereplőink túlságosan elbizakodottak voltak, de hamarosan koppantak egy nagyot, hisz a múmia rávilágított pár dologra. Nem volt rossz történet, de untatott kicsit. 
3*

10., Metzengerstein 
Ez meg mi a mony volt? Egy pozitívuma, hogy rövid volt. 
1*

11., A tömeg embere 
Voltak benne érdekes gondolatfoszlányok, de ez is olyan kusza volt, hogy nem tudom értékelni. 
2*

12., A perverzió démona 
Az elején itt is elmélkedés zajlott, de aztán bumm! Meglepetés! 
4*

13., A kút és az inga 
Talán ez az egyik leghíresebb Poe novella, s azt hiszem, értem miért. Sejtelmes, fojtogató, rémes szcenáriót boncolgat. Ez egy valóban idegtépő olvasmány. 
4.5*

14., Az elsietett temetés 
Atya ég, ez aztán gyomoridegességet okozó novella volt! Borzasztó belegondolni, hogy ilyenek valóban léteztek, s Poe elég élethűen írta le, így még inkább bele tudtam élni magam. Ami nem volt egy kellemes élmény, lévén hogy klausztrofóbiás vagyok. Az eleje nagyon érdekes volt, viszont a végén már elkezdtem unni. 
4.5*

15., Egy hordó amontillado 
Ez de beteg… Revans level 99 
2*

16., Az áruló szív 
Egy elmebeteg gyilkos gondolatai. 
2.5*

17., A fekete macska 
Hogy lesz egy állatbarát, kedves emberből egy ingerlékeny gyilkos? Alkohollal… Undorító, amiket művelt ez az embernek nem nevezhető egyén. Mindig jobban megérint, ha állat is van a történetben. 
4*

18., Az Usher-ház vége 
Remek atmoszféra, kellően homályos leírások, de sajnos nagyon untatott. 
3*

Összességében tehát elmondhatom, hogy út közben elvesztettem az érdeklődésem, valószínűleg nem nekem íródtak. De az bizonyos, hogy korszakalkotó művekről van szó. A csillagozás pedig inkább az élvezeti faktort tükrözi, semmint a minőséget.
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése