2018. február 18., vasárnap

Never Have I Ever - Én még sosem... könyves verzió


Sziasztok!

Még február elején láttam ezt a remek szórakozásnak tűnő kis játékot Fruzsi oldalán, már akkor is gondoltam arra, hogy ezt ki fogom tölteni, de a végső lökést Réta adta meg, hiszen a héten ő is megcsinálta, és még inkább csábítónak tűnt ez a mókás feladat. Fruzsi bejegyzését ITT, Rétáét pedig ITT tudjátok meglesni. A valóságban eddig még csak amerikai sorozatokban találkoztam vele, igazából annyiról szól, hogy mindenki mond egy állítást "Én még sosem..." kezdettel, és ha mégis igaz rád, akkor innod kell egy felest vagy ami meg van beszélve. 

Én még sosem...


Dehogynem. A Csillagainkban a hiba angolul és magyarul is megvan (még), de mivel feleslegesnek látom, hogy kettő példány legyen bármilyen könyvből is, ezért a magyart el szeretném adni, már a polcomról is leköltözött. 


Most őszintén, ha ennyi könyvmoly év után, mint ami a hátam mögött van, nem sírtam volna még egyetlen egyszer sem, akkor nagyon rossz könyveket olvastam volna. Mármint, A könyvtolvaj, Árnyalatnyi remény, A Gyűrűk Ura vége, Harry Potter 5. és 7.?? S ez csak pár példa. Nem mondom, hogy könnyen könnyezem, viszont szoktam, és általánosságban elmondhatom magamról, hogy azok jobban megmaradnak, amik így megérintenek. 


Sajnos de. Pedig én aztán úgy vigyázok a könyveimre, mint a hímes tojásra, de a brit puhatáblás kiadásaim (pl. Heartless, Three Dark Crowns) borzasztóan megtörtek egy olvasás miatt. Ez van, olcsó húsnak híg a leve, de legalább így több könyvet tudok venni, mintha az amerikai keménykötésűt venném mindenből. 


A Csillagainkban a hiba szerintem filmben sokkal jobb volt, jobban átjött az egész. Imádtam az összes színészt benne, a karakterek sokkal szimpatikusabbak voltak, mint könyvben. Pedig a könyvet is szeretem. 


Tavaly a Heartless volt az első hangoskönyvem, azt nagyon élveztem. Aztán két Riordan könyvet is meghallgattam (The Lost Hero, The Son of Neptune), volt amikor már elfáradt a kezem, és inkább csak hallgattam, volt amikor egyszerre olvastam és hallgattam. Szeretem is őket, meg nem is, mivel így lassabban haladok, de legalább minden szót elolvasok/meghallok, mivel ha csak a szememmel követem, akkor van, hogy átugrok szavakat, nem tehetek róla, csak így szeretek olvasni, gyorsan. 


Másik rossz szokásom, hogy sokszor előrepörgetek, hogy mi fog történni. Szóval ennél is innom kéne egy felest, ha úgy játszanám. Bár szerencsére eddig még nem sikerült durván elspoilereznem magamnak semmit, hisz az utolsó mondatból általában nem derül ki sok minden, nem érti az ember, ha még csak az elején tart a történetben. Próbálok erről leszokni, mostanában már kevesebbet szoktam leskelődni.


Mivel két box-setem van, ezért kérem szépen azt a poharat! Nyilván box-setnél egyszerre vesz az ember egy sorozatot, szóval... Az egyik az a The Mistborn Trilogy Brandon Sandersontól, a másik pedig Rick Riordan The Heroes of Olympusa. Egyébként nem sűrűn szoktam, főleg olyantól veszek, akit már ismerek, mint Riordan, hiszen így olcsóbb, mintha egyesével venném meg a részeket, viszont ismeretlen írónál benne van a pakliban, hogy már az első se fog tetszeni, akkor pedig ott maradsz egy egész sorozattal.


Csak a borító miatt nem szoktam könyvet venni. Lehet szemgyönyörködtető, ha a tartalma nem érdekel, akkor biztos nem fogom megvásárolni. No persze ez nem azt jelenti, hogy nem ítélem meg a könyvet a borítója alapján! Sokkal előbb veszek meg egy kívülről is szép kiadást, sőt, messzebbre megyek - lehet olyan érdekes könyv, hogy már szinte a nevemet kiáltja, de ha csúnyának találom, akkor nem fogok érte pénzt kiadni. Ez van, beismerem, coverwhore vagyok. 


Mivel a hype-nak pont az a lényege, hogy az emberek felfigyeljenek a termékre, ezért szerintem evidens, hogy rengetegszer meg is történt már. A vásárlás már más kérdés, néha taszít, néha vonz a nagy porverés egy könyv körül. Persze aztán lehet, hogy emiatt fogok csalódni valamiben (khm Illuminae), mivel túlzottan nagyok az elvárásaim és koppanok egyet. 


Soha. Akkor mégis minek olvasnám, ha nem merném felvállalni? Ha érdekelne a szürkés borzalom trilógia, és olvasnám, akkor azt is felvállalnám, hiszen másnak nem édes mindegy, hogy én mit olvasok?


Temérdek volt, nem félek abbahagyni egy könyvet, ha nem érdekel. Akár a felénél is simán le tudom tenni. A teljesség igénye nélkül eddig ezeket hagytam félbe: Kardok vihara, A marsi, Rengeteg, Vörös lázadás és A lány, aki körülhajózta Tündérföldet. Minek fektessek abba időt, amit már nem élvezek?


Hogy a viharba' ne? Mindig azt csinálom, azért csökken molyon a magánkönyvtáras olvasottsági százalékom. De mostanában csak saját könyveket olvasok, s ez egy jó ideig így is marad, így remélem behozom magam. 


Dehogynem. Az egész Harry Pottert már kétszer, A Gyűrű Szövetségét kétszer, a Két tornyot egyszer, A hobbitot egyszer... szóval értitek. Ha szeretem valaminek a világát, akkor szívesen visszautazok beléjük, bár nyilván idegesít, hogy így nem csökken a várólista, de belefér párszor. 

Eredmény


Nos, én nagyon élveztem ezt a játékot, de ha a való életben próbáltam volna ki, akkor eléggé eláztam volna. Ennek örömére jöjjön most egy Ed Sheeran dal, ami sose megy ki a fejemből, szóval most legalább már nem csak én fogom folyton ezt dúdolgatni (nem is vagyok gonosz).


Mivel ez nem egy tag, nem hívok ki senkit, de remélem sokatoknak megjön hozzá a kedve, mivel nagyon szórakoztató volt! 

2 megjegyzés:

  1. Üdv az elázottak táborában :D nekem is 11 lett :D ez még cukorkából is sok lenne, vagy hogy szokták ezt mondani :D Ez a dal nagyon jó!! Nem ismertem, de most már én is ezt dúdolom :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, pacsi! :’D Juhú, akkor elértem gonosz céljaimat vele. :D

      Törlés