2018. február 9., péntek

My Lady Jane

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt… Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane betűkkel töltött szívében szép lassan hely szabadul fel számára is. A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?


Hogy én miért csak most olvastam ezt a könyvet? Pedig már régóta a radaromon volt, csak aztán valahogy elfelejtődött. Aztán megtudtam, hogy megjelenik decemberben magyarul, de folyton eltolták az időpontot, most február 22-re van kiírva. A végső lökést Hailey csatornája adta, mivel az egyik vlogjában a My Plain Jane ARC-ját olvasta (Advanced Reading Copy), és csak úgy áradozott róla, meg az első részről. Egyébként ezek nem összefüggő történetek, mindhárom rész külön sztorit dolgoz fel, más és más Jane nevezetű egyénnel. A másodikban majd Jane Eyre, a harmadikban pedig Calamity Jane lesz főszerepben. 

A történet a 16. század Angliájában játszódik, de most a protestáns és katolikus emberek helyett az Eðianek és a Verityk vannak ellentétben. Az előbbiek olyan emberek, akik át tudnak változni valamilyen állattá (a hírhedt VIII. Henrik például oroszlánná tudott változni, amit a küldöncök nem éppen értékeltek, hiszen harapós kedvében szimplán megette a rossz hír közlőjét). Az utóbbi csoport pedig olyanokból áll, akik nem tudnak átváltozni, illetve ki nem állhatják azokat, akik képesek. Tehát a fő konfliktus meg is van. 

A sztori kezdetén megismerkedhetünk Edward királlyal, aki mivel halálos beteg, ezért összeházasítja unokatestvérét, Jane-t Gifford Dudley-val. Utóbbi apja a király jobbkeze. Ez a forszírozott házasság nincs ínyére egyik félnek sem, ami rengeteg csipkelődést eredményez. Ez pedig elvezet a könyv legjobb tulajdonságához, hogy roppant humoros! Imádtam az összes szarkasztikus beszólást, a szekálásokat, az éles visszavágásokat. Főleg Jane és Gifford között történtek ezek, de azért a többiek is szolgáltattak jó pár ilyennel. 

Három szemszögből olvashatjuk a könyvet, mindegyik írónőnek megvolt a saját karaktere. Szerintem sikeres lett a kooperáció, mivel abszolút nem élesek a váltások. Észrevehető, hogy három személyiségről van szó, viszont nem olyan nagy a kontraszt, hogy zavaró legyen.

Rég volt, hogy ennyire szerettem volna mindegyik főszereplőt, ennél a műnél azonban abszolút így éreztem, mindegyiket másért zártam a szívembe. Jane egy könyvmoly, óriási lexikális tudással, nagyjából mindenről van véleménye, és nem is rejti véka alá. Edward egy tinédzser, akit elkényeztettek, ő viszont csak szabadságra vágyik. Gifford szintén irodalmi babérokra tör, azonban ő az érzelmeit próbálja e formában kifejezni, nem pedig a látókörét szélesíteni, mint Jane. Tehát elég változatos a kis társaságunk, de ebből fakadnak a nevetséges helyzetek, amiket annyira lehet élvezni.

A cselekménye se hagyott maga után kivetnivalót, érdekes és izgalmas volt, bár kicsit kiszámítható. De ezt megbocsátottam, és csak sodródtam az árral. Még nem olvastam történelmi fantasy regényt, viszont meg kell mondjam, nagyon megfogott. Jó volt most nem teljesen új környezetbe csöppenni, hiszen a történelem órákról ismerős lehet mindenki számára a setting. A könyv első fele minimális manipulációkat tartalmazott csak, azonban a második felétől kezdve kidobták a tényeket, és teljesen az ő szájízük szerint alakították a történet folyását. 

Az még mindenképpen említésre méltó, hogy mennyire értékeltem a szereplők fejlődését. Főképp a két férfi karakter mozdult el pozitív irányba. Hogy pontosan mire is gondolok? A könyv elején Edward és Gifford nem igazán tekintettek a nőkre egyenrangúként (főleg Edward nem), hiszen akkoriban az volt a szokás. Azonban, ahogy egyre több merész, intelligens és belevaló női szereplővel találkoztak, úgy jöttek rá, hogy igenis képesek ugyanarra, mint a férfiak. Örültem, hogy ilyen reprezentációt kaptak a nők, s ezzel bebizonyosodott, hogy bár humoros kis könnyed könyvnek van titulálva, és az is, de azért komoly témákat is érint. 

Összességében egy igazán élvezetes, humoros történetre leltem, ami súrol pár komolyabb témát is, ezzel pedig kiemelkedik a szokásos, gondolkodásra nem ösztönző limonádék közül. A karakterek egyértelműen a legjobb részei a műnek, mind nagy egyéniség, akik fejlődésen is átmennek (pedig ez csak egy könyv!). A három írónő zökkenésmentesen vitte véghez a közreműködést, nem lehet egy rossz szavam se az írás minőségére. Mindenkinek ajánlom, aki egy vicces, izgalmas, és egyedi történetre kíváncsi!
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése