2017. december 30., szombat

Egyik átkozott dolog a másik után

A ​St. Mary Történettudományi Kutatóintézet ártatlannak tűnő, ódon homlokzata mögött a megszokottól igencsak eltérő tudományos tevékenység folyik. A történész munkatársak fizikai valójukban látogatnak el a szakma érdeklődésére leginkább számot tartó korszakokba és helyszínekre, hogy később az ő szemtanúként szerzett, első kézből származó tapasztalataik alapján lehessen a legfontosabb történelmi eseményekről szóló leírásokat kiigazítani. Bár ők ezt nem tekintik időutazásnak, úgy pattognak ide-oda híres dátumok – példának okáért a peterloo-i vérfürdő, a westminsteri apátság alapjainak lerakása és a Somme-offenzíva – között, mint a gumilabda, időközben szakadatlanul hódolva kedvenc ténykedéseiknek, nevezetesen a megfigyelésnek, a dokumentálásnak, a mértéktelen teaivásnak és a halál torkából való megmenekülésnek. A ritka szünetekben a környék lakóiban iparkodnak – az intézetben sűrűn bekövetkező robbanások miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel – megszilárdítani az elképzelést, miszerint csupán ártalmatlan, különc tudósok tanyáznak a szomszédságukban.

A történelemért, a csokoládéért, no meg – brit lévén – a testet-lelket felfrissítő esőért bevallottan bolonduló Jodi Taylor lendületes humorral átszőtt, egy szempillantás alatt népszerűvé vált történelmi SF-regényfolyamának első kötetében szívből szerethető vagy gyűlölhető, vérbő karakterekkel ismerkedhetünk meg, akik úgy kalauzolnak át minket a feszített tempójú cselekményen, hogy a könyv végén már nyúlnánk a sorozat következő kötetéért…

A recenziót köszönöm szépen a Galaktika kiadónak! 

Mielőtt belekezdenék, el kell mondanom, hogy mennyire csodálatos ez a borító! De nem csak ennek az egynek, hanem az eddig nyolc részes sorozat (igen, már annyi van, plusz jó pár kiegészítő kötet) minden egyes darabjáé lenyűgöző! Imádom a színeit, és nagyon örülök, hogy a kiadó ezt a fajtát választotta. 


Először eléggé meg voltam illetődve, mivel nem túlzottan vagyok otthon a sci-fi műfajában, és féltem, hogy el fog rettenteni a műfaj sajátosságaival, de nem így történt! Abszolút élvezhető volt ebből az aspektusból tekintve. Sőt, én még elbírtam volna benne több időutazást. Véleményem szerint ez lett a könyv egyik legnagyobb problémája, nagyon elenyésző volt benne. Igaz, hogy ugráltak előre-hátra az időben, de nem volt annyira kifejtve, mint szerettem volna. Például a fülszövegben meg lett említve jó pár esemény, és én azt hittem, hogy azoknak is jelentős szerepük lesz, de sajnos nem.

Nagyon élveztem azt a részt, amikor először visszamentek a kréta időszakba, viszont azt is olyan gyorsan lezavarta az írónő... Valójában ez zavart: hogy minden olyan gyorsan történik. Kicsit túl lett zsúfolva mindennel, és nem kaptunk elegendő magyarázatot egyik-másik dologhoz. Tudom, hogy ez egy sorozat első része, de akkor ne rakott volna ennyi történést bele. 

Ami nagyot dobott az élvezhetőségén, az nem volt más, mint a főszereplő és a vele járó humor. Nagyon bírtam Maxet, igazi belevaló nő, aki nem rejti véka alá a véleményét. Nem sokat tudunk meg a múltjáról, de ez biztos változni fog a következő részekben. Illetve, ha már humor, akkor azt is nagyon értékeltem, hogy milyen kelekótya társaság is dolgozik a St. Maryben. Kicsit eszembe juttatták Fred és George Weasley-t a Harry Potterből, mivel ők sem félnek egy jó tréfától. Nagyon tetszett, hogy a legtöbben összekovácsolódtak a végére, és igazi csapatként tudtak kooperálni. 

Ami számomra furcsa volt, az a sok úgymond felesleges halál, és az, hogy nagyon gyorsan túlléptek rajtuk. Érződött, hogy azért meghatja a főszereplőt, de pár mondattal letudta az írónő, és kész. Nem volt szükséges ennyi embert megölni, főleg, hogy nem nagyon befolyásolták a történéseket. 

A másik, ami nem nyerte el a tetszésemet, az a beleerőltetett romantika volt. Tudom, hogy manapság már minden Young Adult könyvbe bele kell forszírozni valami szerelmi szálat, viszont ez egy felnőtt könyv, nem gondoltam, hogy ide is befolyt már ez a szokás. Instalove volt, és nem is volt meg a kémia kettejük között. 

Összességében szerintem minden negatívuma ellenére jó olvasmány volt, humoros, fordulatos. Az alapkoncepciója nagyon megfogott, azonban az időutazás helyett inkább a nyomozáson volt a hangsúly (de nem a hagyományos nyomozásra kell gondolni). A karakterek nagyon sokfélék, szerencsére a főszereplő tényleg elviszi a hátán a sztorit. A humort értékeltem, sokszor felnevettem olvasás közben. Szerintem rengeteg potenciál van ebben a könyvsorozatban, és ha a második könyv kicsit jobban fog fókuszálni a történelmi eseményekre, akkor engem máris még jobban le fog nyűgözni. 
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése