2017. november 29., szerda

Mini könyvértékelések #7


Vannak olyan könyvek amelyek nem érintenek meg annyira, hogy egy egész bejegyzést szenteljek nekik, vagy pedig egy sorozat sokadik részei, így nem tudnék olyan sokat írni róluk spoiler mentesen. Ekkor veszem igénybe a mini könyvértékelés opciót, ami egy középút a rengeteg szöveg és az említés hiánya között.

Az első a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei.

Mivel a filmet imádtam, gondoltam nekifutok a könyvnek is. Nem kellett volna. Nem tudom, hogy az olvasási válság miatt van így, vagy alapból is így éreznék, de ennyire könyvet már rég untam. Bevallom, sokszor csak a párbeszédeket olvastam el, annyira hidegen hagyott az egész. Alapjáraton érdekes ez a téma – hurok, no meg az időben ugrálás –, de a többi történés nem vett le a lábamról, nekem kevés az a magyarázat, amit kaptunk az üresekről, lidércekről. Klisés. A karakterek se lettek kifejtve, kb. semmit nem tudtam meg róluk. Az írásmód se nyűgözött le, igazából nem volt rossz, de kiemelkedő sem. Holtbiztos, hogy nem folytatom a trilógiát, fikarcnyit sem érdekel a szereplők sorsa. Viszont, ha lesz a filmből folytatás, azt meg fogom nézni, mert a látványvilága bámulatos.
~
~
A második a The Thirteen Problems.

Az, hogy olvastam már egyszer anno a könyvet magyarul, és minden egyes megoldásra emlékeztem, semmit nem vett el az élvezhetőségéből. Ez egy Miss Marple novelláskötet, időrendileg a második történet, amelyben a kotnyeles öregasszony szerepel. Mindig is kedveltem őt is, nem csak Poirot papát, annyira imádom, amikor nagy szelíden megszólal, és mindenkinek leesik az álla! Merthogy most is ez történt. A kötet első hat novellájában megismerhetjük a Kedd Esti Klubbot, amelyben hatan vannak, és Miss Marple házában üléseznek. Elég diverz kis társaság, van itt író, aki nem mellesleg Marple unokaöccse, lelkész, volt Scotland Yard rendőrfelügyelő, ügyvéd, művész és Jane Marple jómaga. Minden alkalommal egy megoldatlan rejtélyt tárnak társaik elé, amelynek ők azért tudják a megoldását. A történet elmesélése után pedig a többiek megpróbálják megtalálni a rejtély kulcsát. Nagyon élvezetes volt megfigyelni, hogy mennyire másképp gondolkodik mondjuk az író és az ügyvéd. Már a történetek elmesélésében is könnyen el lehetett különíteni a stílusukat. Aztán a következő hat novellában egy év elteltével egy másik házba és csapatba csöppenünk: Marple és Sir Henry az egyetlen ismert tag az előző klubból (Sir Henry a volt rendőrfelügyelő), rajtuk kívül megismerhetjük Mr. és Mrs. Bantry-t (akik majd a Holttest a könyvtárszobában is benne lesznek), egy színésznőt és egy doktort. Bevallom őszintén, bár ezek is remek kis novellák voltak, inkább az elsőket preferálom, azok számomra érdekesebbek voltak, illetve jobban tetszett az a felállás. Az utolsó novellában pedig egy friss bűntényt bonyolít fel kedvelt idős nénink. Összességében nekem ez a kedvenc novelláskötetem Agathától, és még biztos sokszor elő fogom venni, mert remek a hangulata, és imádom a klubos kivitelezését.
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése