2017. november 1., szerda

Mini könyvértékelések #6


Vannak olyan könyvek amelyek nem érintenek meg annyira, hogy egy egész bejegyzést szenteljek nekik, vagy pedig egy sorozat sokadik részei, így nem tudnék olyan sokat írni róluk spoiler mentesen. Ekkor veszem igénybe a mini könyvértékelés opciót, ami egy középút a rengeteg szöveg és az említés hiánya között.

Az első az Arctalan szerelem.

Érdekes, hogy mennyire másképp látom ezt a könyvet majdnem 2 héttel a befejezése után. Feloszlott a romantikus köd a szemem elől, és rájöttem, hogy bár nem volt rossz, nem hagyott maradandó nyomot, és nem hinném, hogy valaha újra fogom olvasni. Sokszor idegesített a szépség túlromanticizálása. Persze képmutató lennék, ha azt mondanám, hogy nem számít, mert szerintem ez egy olyan dolog, amit az emberek sosem fognak kinőni. Hiszen, már ha csak a könyveket nézzük, én is előszeretettel választok olyanokat, amelynek szépséges a borítója. Ettől azért nem érzem magam felszínesnek, hiszen végül a belső értéke az, ami számítani fog. Itt viszont párszor felciccentem, amikor harmincadszor lovagolnak a szépség témakörén, leginkább akkor voltam meglepett, amikor SPOILER Ambrose visszajön a háborúból, és amikor beszélget Fernnel, szóba kerül ugye a veszteség, és Fern azt hiszi, hogy azért szomorú, mert megcsúnyult, miközben azért szomorú basszus, mert meghaltak a legjobb barátai! Ez egyfajta facepalm pillanat volt. SPOILER VÉGE Fern és Ambrose aranyos volt együtt, de túlzottan egyikőjük se hatott meg. Az egyetlen karakter, akit megkedveltem nagyon, az Bailey volt. Irigylem az optimizumusát, a kitartását, és azt a képességét, hogy hiába rossz a helyzete, mindig feloldja azt humorral. Nem vagyok túlzottan vallásos, úgyhogy ez a sok kereszténység kicsit idegesített, a kevesebb most is több lett volna. Összességében tehát nem bántam meg, hogy elolvastam, mert tetszett, de ez is bekerült az “egyszer elolvastam és kész” kategóriába.
~
~
A második a Karácsonyi lidércnyomás.

Adhatnék rá bármi mást, mint 5 csillagot? Burton rajzai főleg feldobják ezt a zanzásított kis könyvecskét. Plusz öröm, hogy ez a 400. olvasmányom.
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése