2017. november 14., kedd

Caraval


Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat. 
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja. 
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból. 
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Ezt a könyvet még április környékén rendeltem a Bookdepository-ról, mivel egyrészről roppant módon felkapott lett külföldön, és kíváncsivá tett, másrészről pedig beleszerettem a borítójába. Elég hamar le is fordították, és a múlt héten meg is jelent magyarul. Nem is csodálom, hogy ekkora sikere lett, engem levett a lábamról, bár kicsit félve kezdtem neki, mivel eléggé megosztó véleményeket olvastam róla. Szerencsére én a kedvelők táborát erősítem.

Sokan az Éjszakai cirkuszhoz hasonlítják, de én nem igazán találtam hasonlóságot, a nyilvánvaló cirkuszos alaptémán kívül. Sőt, szerintem ebben a könyvben megvolt az, amit hiányoltam az előbb említettből: volt cselekménye, de még milyen! Soha egy percre nem unatkoztam, folyton volt valami váratlan fordulat, valami meghökkentő dolog, ami nem hagyta, hogy letegyem a könyvet. Míg az Éjszakai cirkusz a mutatványokra, konkrétan a cirkuszra épült, addig ez inkább akciódús volt. Ami nagyon, de nagyon bejött nekem. 

A könyv hangulata nagyon sötét, de őszintén szólva, imádtam. Őrült, és furcsa, nem evilági, de mégis, és pont emiatt nagyon el tudott kapni az atmoszférája. Ezt elősegítette az írónő csodálatos írása:

"Lush red carpet cushioned her steps, while soft golden lights licked her arms with gentle kisses of warmth." 

"Scarlett had never wanted time to stop before, to slip into a crawl so slow that one heartbeat would take a year, a breath would take a lifetime, and a touch could last an eternity."

Gyönyörűen ír, lírikusan, olvasmányosan. A pozitív ellenére volt azért két érdekes, nem feltétlenül negatív, de kicsit zavaró dolog. Az első, hogy Scarlett az érzelmeket színekben is érzi, amit nem igazán tudtam hova tenni... A másik pedig, hogy rengeteg légből kapott, értelmetlen hasonlatot is használt az írónő:

"It tasted like light, bubbly on her tongue, and sugary as it went down..."

Nem volt olyan sok belőlük, hogy borzasztóan irritáljanak, de mindképpen említésre méltó. 

A főszereplőt, Scarlettet nem tudtam a szívembe zárni, nem ismertem meg annyira, amennyire szerettem volna, nekem kicsit kidolgozatlan maradt. Bár, azt be kell vallanom, szép kis karakterfejlődésen ment keresztül - ez nagyon tetszett. Az elején még csak azt akarja, hogy valaki védelmezze, míg a végén már kiáll saját magáért és persze a testvéréért. Ami szintén nagyon különlegessé teszi ezt a könyvet, az a két testvér közötti kapcsolat - mindent megtennének egymásért, az életüket is feláldoznák a másikért. Tellát még annyira sem ismertem meg, mint nővérét (ami érthető, hiszen nem ő a főszereplő), de értékeltem azt, amit tett érte, még, ha kicsit őrült ötlet is volt. A társaság nem lenne teljes, ha nem említeném meg Juliant. Ó, hogy én mennyire megkedveltem őt! Imádtam, ahogyan Crimsonnak becézte Scarlettet (ez egyfajta utalás a két színre - hisz Scarlett nevében benne van a scarlet - skarlát -, a crimson pedig a bíbor). Az ő összes titkára se derült fény, remélem a duológia második részében még többet megtudunk erről a kalózról.
No és persze nem maradhat ki Legend sem az említésből. Nem tudom kibírni a várakozást a következő kötetig, meg kell tudnom annak a fickónak a hátterét! Olyan őrült és zseniális egyszerre, hogy az már hihetetlen. Ő a Caraval mestere, aki nem öregszik, ő felügyeli az egészet, mindent kézben tart, és szemmel követ, senki nem bújhat el előle. 

Ami miatt (is) levontam fél csillagot, az az utolsó csavar volt. Nekem az már kicsit erőltetett volt, és sokkal jobban tetszett az előző verzió, amikor még nem derült fény arra a bizonyos együttműködésre. Ebben a könyvben is jelen volt az insta love jelenség, ami a YA könyvek rákfenéje, s itt is elsietettnek tekintem, hiába aranyos együtt az a bizonyos két illető. 

Összességében tekintve pozitívan csalódtam, ki merem állítani, hogy az eddig évem egyik legjobb fantasy-ját olvastam. Eredeti ötlet, csodaszép és különleges írásmód, sötét atmoszféra, ami megvett kilóra, olyan karakterek, akikben megvan a potenciál, és akikről még szívesen olvasnék, mert van mit - ez a Caraval. 

No és a borítója is meseszép, nézzétek a brit keménykötésű kiadásomat:

~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése