2017. szeptember 14., csütörtök

Eliza and Her Monsters

Való életben Eliza Mirk visszahúzódó, különc és baráttalan. Online viszont ő LadyConstellation, a hihetetlenül népszerű webképregény, a Monstrous Sea névtelen alkotója. Eliza nem tudja elképzelni, hogy úgy élvezze a való életet, mint ahogy a digitális közösségét szereti, és nem is akarja megpróbálni.

Aztán, Wallace Warland, a Monstrous Sea legnagyobb fanfiction írója, átiratkozik az iskolájába. Wallace azt hiszi, hogy Eliza csak egy újabb fan, és Eliza elkezd gondolkodni azon, hogy talán az offline élet is lehet érdekes. De amikor Eliza titka véletlenül kiderül, minden amit addig épített - a története, a kapcsolata Wallace-szel, és még a józan esze is - kezd szétesni.

Ez a könyv gyönyörű, szívszorító, és annyira nagyon mai. Még sosem olvastam olyan könyvet, amellyel ennyire tudtam volna azonosulni. Különlegessége már első látásra észrevehető, hiszen már a borítója sem mindennapi. Ez az egyedi érzés pedig a könyv lapozása közben sem múlik el, mivel nem csak a regényt olvashatjuk, hanem a Monstrous Sea képregénybe is kapunk pár bepillantást, illetve Wallace írását is olvashatjuk a rajzok alatt. Ezen kívül pedig a képregény fórumára, illetve Max, Emmy és Eliza beszélgetéseire is vethetünk pár pillantást. Hadd mutassam be kettő képpel, hisz mégiscsak könnyebb elképzelni így.

Amity, a Monstrous Sea főszereplője


Ezek nemhogy nem vesznek el, de sokszorosítják az élvezeti fokot, mindig vártam, mikor kapok egy-egy újabb szeletet a képregényből. Érdekesség még, hogy a könyvben Eliza nagyon odavan egy könyvsorozatért, a Children of Hypnosért, ami a való életben is létezik, mégpedig nem más írta, mint maga Francesca Zappia. Ehhez hasonló ötletet én még nem olvastam, hogy ennyire beleírja magát az író a könyvébe. Míg a könyvben 4 kötete már kijött, és a fiktív írónő, Olivia Kane remeteként elvonult, s nem fejezi be a sorozatot, addig a való életben Francesca még csak az első részt fejezte be. Fejezetenként fel is tette Wattpadre, és Tumblre, ITT el is tudjátok olvasni, ha érdekelne. 
Azt is olvastam a hivatalos oldalán, hogy nagyon szeretné kiadni a Monstrous Sea-t fizikális formában, de a könyvipar nem a szereteten alapul, szóval, ha meglesz a kellő kereslet, meg pénz, akkor lesz csak ebből valami. Van egy teaser a Wattpadon, s a visszajelzések alapján folytatja sztorit, vagy sem. (Egyébként ezt elég furának tartom, de mindegy. Nem mondom, hogy szimpatizálok azzal a döntéssel, hogy csak akkor folytatja, ha elég sok visszajelzés van rá.) 


Eleinte imádtam Eliza és Wallace kapcsolatát. Megnyíltak egymásnak, úgy, ahogy még senkinek ezelőtt. Jó, ez elég tipikus YA vonal, de elnéztem neki. Együtt nőttek, és nem a szó fizikai értelmében, hanem lelkileg. Eliza kezdte megtanulni, hogy nem csak az online világ lehet érdekfeszítő, egyre többet járt el Wallace-szel ide-oda. Aztán miután megtörténik az a bizonyos dolog, az én szememben nagyot alacsonyodott a fiú. Az a viselkedés, amit ő lefolytatott, az valami felháborító volt. Nem próbálta megérteni Elizát, semmi empátiát nem tanúsított az irányába, pedig ő feláldozta volna érte a józan eszét, csak hogy segítsen rajta.

Eliza életében fontos szerepet játszik még két barátja, Max és Emmy is. S bár mindkettőjüket csak online ismeri, ez a mai világban már senkit nem tart vissza a kapcsolatépítéstől. Érdekes, hogy milyen eklektikus csapat ez egyébként: Max 22, Eliza 18, míg Emmy egy 14 éves egyetemista. Ezzel is bemutatva, hogy a kor és lakhely a mai világban már mit sem számít. Imádtam az ő triójukat.

A családjára rá lehetne akasztani a tipikus amerikai jelzőt: két öccse focibolond, szülei pedig sportmániásak. Szülei egyébként sosem értették meg, hogy mennyire fontos a lányuknak a rajzolás és a képregény. De Eliza meg meg se próbálta magyarázni... A könyvnek ez a része is rengeteg gondolkodást okozott, próbáltam beleélni magam mindkét fél szerepébe. Mindannyian hibásak voltak, hiszen nem csak egy emberen áll a vásár.
Viszont a testvérei nagyon megleptek! Nem akarom túlságosan kifejteni, mert spoileres lenne, de én pozitívan csalódtam bennük a könyv végére, s nem is sejtettem volna még az elején, hogy mennyire meg fogom ezt a két kis taknyost kedvelni.


A legnagyobb erőssége számomra mégiscsak az volt, hogy nem félt megmutatni a hírnév és a fandomok árnyoldalait. A pánikrohamokat, a szorongást, a megfelelési kényszert. Ennyi érzelmet egy viszonylag rövid könyvben! Zseniális. Eliza szinte már munkamániássá vált, sokszor azt se tudta, hogy milyen nap van, napokig ki sem tette a lábát a szobájából - mindezt csak azért, nehogy csalódást okozzon a rajongóinak. Nem mert kiadni silány munkát a kezei közül, teljesen rágörcsölt, kiölte belőle az élvezetet - pont azt, amiért az elején elkezdte. 
Nem érdekelte, hogy mit visel, hogy néz ki - szívesen örült volna annak, ha nem is létezne a fizikai valója, hanem csak úgy lebegne a nagyvilágban. Ez szörnyű érzés, s borzasztóan ismerős lehet azoknak, akik valaha is szenvedtek depresszióban. Mert ez a könyv szerintem erről is szól - nem élvezte a létet, nem szerette önmagát, csak a "termékeit". Nem tudta megérteni, hogy attól még, hogy kiad egy rosszabb minőségű fejezetet - vagy pont, hogy nem ad ki semmilyent -, attól még ő maga nem lesz kevesebb ember. Ez a megfelelési kényszer szerintem a mai világban rendkívüli módon jelen van, s mérgezi az embereket. Eliza kényszerét csak tüzeli a rajongóinak a viselkedése - szinte követelik tőle az újabb fejezeteket, mintha ő csak egy robot, egy gép lenne, akinek nincsenek érzelmei, csak dolgozik, dolgozik, dolgozik - hogy ők szórakozni tudjanak.

A végét egy picit elkapkodottnak éreztem, én nagyon szívesen olvastam volna még, de igazából így is kerek történet lett. 
Ha csak egy angol nyelvű könyvet ajánlhatnék valakinek, hogy olvassa el, akkor holt biztos, hogy ez lenne az! Annyira aktuális, annyira fontos. Nagyon-nagyon remélem, hogy minél többen a kezükbe fogják venni, mert higgyétek el, megéri. Igaz, hogy összetöri a szíved, de aztán szépen összeragasztja újra, és az olyan nagyon jó érzés. Mert akkor tudod, hogy ember vagy, ha érzel. S ez a könyv egy érzelmi hullámvasút, amelyre könnyű felszállni, de nehéz belőle kimászni. 
~
~
És ne feledjétek:

2 megjegyzés: