2017. augusztus 8., kedd

Üldöztetve

Atticus ​O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegy évesnél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett a kardjára, és évszázadok óta üldözi érte. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csaposlányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére is – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…

Erre a könyvre esett a választásom a Mini-könyvklub 7 augusztusi fordulójában, amikor is mindenki saját maga döntheti el, hogy mit szeretne olvasni. Hogy miért pont ezt választottam? Egyrészt mert már régóta rajta volt a várólistámon, másrészt pedig zajlik egy népszerűsítő kampány a sorozat érdekében. Az író, Kevin Hearne kilenc részesre tervezi, eddig már nyolc meg is jelent, azonban kis hazánkban veszélybe került, mivel nem fogy olyan jól, mint tervezték. Itthon még csak négy rész jelent meg, s annak érdekében jött létre a kampány, hogy mindegyiket kiadják. Ezt elősegítve a Könyvmolyképző Kiadó az első részre 52%-os kedvezményt tett (már nem akciós), amit nagyon sokan ki is használtak - köztük én is. 

A könyvnek több erőssége is van, azonban néha ezek gyengeséggé változtak át. Kezdve a témájával, az ír mitológiával. Még soha nem olvastam könyvet erről a topikról, így semmilyen háttértudással nem rendelkeztem, ami sajnos ettől a könyvtől se nagyon változott meg. Rengeteg ír nevet zúdított rám az író, azonban sokszor nem azonnal kaptam rá választ, hogy XY akkor most mégis ki a csuda. Szerintem elkélt volna a kiejtési útmutató mellett egy kis enciklopédia (mint a Percy Jacksonban, ahol a végén a könyvben megemlített istenségekről kaptunk információkat). A kiejtési útmutatót igazából jó dolognak tartom, mert sokszor volt az, hogy visszapörgettem az elejére, hogy jól ejtem-e ki az adott nevet, vagy sem, de amikor éppen nagyon belemerültem a könyvbe, akkor hidegen hagyott a megfelelő kiejtés. Mindenesetre plusz pontként könyveltem el.

A másik erőssége és egyben gyengesége is a pörgőssége. Szeretem az egyensúlyt, amikor megfelelő mennyiség van a leíró részekből, az akciójelenetekből és a párbeszédekből. Ez teljesen könyvfüggő, emberfüggő, sőt hangulatfüggő, de az adott pillanatban mindig érzem, hogy melyik dominál a könyvben, és hogy melyikből tudnék elviselni még többet. Itt egyértelműen az akciójelenetek voltak túlnyomó többségben, ami, mint mondtam, az erőssége is. Hiszen már a borító alapján meg lehet ítélni, hogy ez nem egy tingli-tangli szerelmes regény, hanem egy ütős, cselekménydús fantasy könyv. Nekem néha egy kicsit sok volt, de ez szubjektív. Valaki meg lehet, hogy épp kevesli. Én el tudtam volna viselni, ha egy picivel lassabban zajlanak a dolgok, mert akkor lehet, hogy jobban meg tudta volna magyarázni a mitológiát.

A harmadik pedig a könyv humora, illetve az idézetek, könyves utalások. Imádom, amikor egy író belecsempész idézeteket, nagyon szoktam szeretni. Itt is igazán élvezetes volt, de nem mindig illettek oda, kicsit ezt is túltolta néha.
A humor számomra kifogástalan volt, mindig is imádtam az ilyen könyveket, ahol nem savanyúak a főszereplők, hanem ontják a vicces beszólásokat.

Könyvünk főszereplője Atticus, a kétezer-száz éves druida, aki külsőleg nézve csupán huszonegy éves. Arizonában él ír farkaskutyájával, Oberonnal és a Három Szem Könyvesboltot vezeti. Imádtam a kettejük kapcsolatát, mivel ők tudnak telepatikusan társalogni. Rengeteg vidám percet okozott Oberon a kutya gondolataival, beszólásaival. S imádtam, hogy Atticus mennyire törődött vele, igazán aranyos kapcsolat az övüké. Igaz, néha Oberonból is sok volt, de a legtöbbször mindig megmosolyogtatott.
Druidákról pedig mindenképpen szeretnék többet olvasni, szóval már csak ezért biztos folytatni fogom a sorozatot (de persze nem csak ezért). Igen érdekes volt az ő mágiájukat megismerni, hogy mennyire különbözik az eddig olvasottaktól. 
Kinek ajánlanám?
Annak, aki:
- szereti az igazán pörgős könyveket,
- szívesen olvasna ír mitológiával teli könyvet,
- szereti a humoros írásokat,
- szeretne egy olyan könyvet olvasni, amiben a természetfeletti lények nem feketék-és fehérek
- romantika mentes könyvre vágyik.
~
~
EXTRA: 
Mivel a könyv végén az író megemlítette, hogy a benne lévő pár hely a valóságban is létezik, ezért kicsit utánanéztem, és gondoltam, megmutatom Nektek is. Találtam a honlapján egy Google Maps útvonalat, de sajnos hibát jelzett ki, szóval valószínűleg megszűnt az az oldal. (A hatodik részből van egy útvonal, az meg is nyílik, de azzal nem megyek sokra még.)

Rúla Búla ír kocsma
Ilyen kívülről: 


 És belülről:



Csodaszép hely a Superstition Mountains:


Ahol megtalálhatjuk a Haunted Canyont:


És azon belül is a Tony Ranchet:


Ez utóbbi egyébként nem látogatható szabadon, mivel védett területről van szó, így a kezelő szervvel (SALT - Superstition Area Land Trust) kell kapcsolatba lépni. Ilyen tábla van kirakva:

A Tony Ranch egy különleges körülzárt terület, mind ősi vadonként, mind pedig példaként a 20. századi arizonai életre. Ez a tulajdon a SALT kezelése alatt áll, megőrzési projektként a jelenlegi és a jövő generációinak. Az Amerikai Egyesült Államok Kormányügynöksége által elrendelve tilos az átjárás, a vadászat, a kempingezés és a tűzgyújtás.

Rengeteget lehet itt túrázni, bár nem lehet egy könnyű menet, mert például a Haunted Canyon túraútvonal három és feles nehézségű az ötből, nem ritka, hogy eldőlt farönkökön kell átsétálni a patak fölött (nekem ez maga lenne a pokol, de azért ha egyszer eljutnék oda, biztos megcsinálnám). 14 km hosszú, és ez egy 4-5 órás produkció.
És végül megmutatnám, hogy többek között milyen szépségekkel lehet találkozni:

Arizona Sister Butterfly

Two-tailed Swallowtail Butterfly

Cane Cholla

Mexican Gold Poppy

Fotók forrásai: 

6 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett! :) Nagyon jól esett egy ennyire összeszedett, sok mindenre kitérő ajánlást olvasni.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszett ez az ajánló, az extrák különösen, de maga a könyvértékelésed is, sokrétű és lényegretörő ^^

    VálaszTörlés
  3. Jó lett a bejegyzés, kedvet kaptam a könyvhöz is! :) Bár lehet, hogy akkor előtte utána járok az ír mitológiának. (A Percy Jacksonnak azért nagy előnye, hogy a görög mitológiát az iskolába is tanítják, így nem teljesen ismeretlenek a "laikusok" számára sem az istenségek nevei.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök neki!
      Ez mondjuk bölcs döntés, úgy biztos, hogy jobban fogod élvezni. :)
      (Hát, igen, ott azért kicsivel könnyebb az ember dolga, főleg mivel sokakat fel is csigázott anno a suliban (pl. engem), és emiatt meg még jobb élmény volt újra belecsöppeni a görög mitológiába.)

      Törlés