2017. augusztus 1., kedd

The Strange and Beautiful Sorrows of Ava Lavender


„A szerelem bolonddá tesz.”

Úgy tűnik, a bolond szerelem a Roux család osztályrésze, és Ava Lavender, a madárszárnyakkal született lány örökségének kulcsa is. Ava felderíti Franciaországból Seattle-be költözött, különös családja még különösebb, huszadik századon átívelő történetét, miközben egyre inkább vágyik arra, hogy helyet kapjon a közönséges emberek között. Végül felkészületlenül kimerészkedik a világba, amely még nem döntötte el, leánynak vagy angyalnak tekinti-e őt. 

Ava és családja élete egy napon fordulópontra jut, amikor megnyílnak az ég csatornái, esőcseppek és tollak záporoznak alá, és Ava sorsa mindörökre megpecsételődik.

Elbűvölő, költői történet sóvárgásról, vágyról és a szerelem fájdalmáról.


Ez volt az első napi olvasásom a Read-a-thonra, s jól beletrafáltam! Annyira megfogott, hogy egy nap alatt kiolvastam a maga háromszáz oldalával angolul. Reggeltől majdnem fél tizenkettőig olvastam, a végére már véreresek voltak a szemeim, elgémberedett a nyakam, de nem érdekelt, mert tudni akartam, mi lesz a vége. Nagyon különös és szívszorító könyv ez, amelynek nem lehet leírni az értelmét, mert amint megpróbálja az ember, kihullik a kezei közül, mint a homokszemek.

A könyv első felében Ava a női felmenői sorsáról mesél, de olyan stílussal, amely egyből leveszi az embert a lábáról. Első kötetes írónőről van szó egyébként, de úgy érzem, hogy rajta kell tartanom a szemem, hiszen, ha már most ilyen minőségi, csodaszép és lírikus könyvet tud írni, akkor mi lesz a következőben? Kíváncsian várom, mikor rukkol elő egy új történettel, én biztosan el fogom olvasni.

Megismerhetjük Mamant - Ava dédanyját, Emilienne-t - nagyanyját, és Viviane-t - édesanyját. Mindegyikőjüknek kijutott a szerelmi csalódásokból, és az élet kegyetlenségéből, s valamelyikőjüket elemésztette, valamelyikőjüket pedig érzéketlenné tette a szerelem ellen. Mindegyik édesanya rettentő komplex karakter, bár Mamanról nem sok szó esett, annál több része volt Emilienne-nek és Viviane-nek. Talán, ha muszáj lenne kedvencet választani, Emilienne lenne az, akiben először megjelent a különcség.

A történet egyébként Franciaországban kezdődik, aholis Maman és férje éldegéltek. Utóbbi frenológusként dolgozott (a frenológia a viktoriánus korban volt nagy divat, az ember koponyájának a tapogatásából jósolták meg, hogy milyen ember, mikre hivatott stb. Magyarán egy áltudomány.) Elsőként Emilienne született, aztán jött Renèe, Margaux és Pièrre. Egy idő után a férj megunta a francia kisvárost, és felkerekedtek, hogy Manhattanben kezdjenek új életet. De ott a dolgok mégse olyan cukormázasak, mint ahogy gondolta. Többet nem is akarok elmesélni az itteni történésekről, mert szerintem ez pont az a könyv, amiről minél kevesebbet tudsz, annál jobban fogod élvezni.

Aztán az írónő szép lassan átvezet minket a címadó szereplőhöz, Ava Lavenderhez. De igazából nem csak őt mondanám főszereplőnek, sőt. Az előtte lévő rész, a felmenői története nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük a helyzetüket, s mindig éppen az a főszereplő, akiről éppen mesél, viszont, ha ők egyszer már bekerültek, akkor mindigis fontos személyek maradnak. Ava különlegessége, hogy szárnyakkal született, amely a könyv fő “konfliktusa”. Nála tetőzött ki a család furcsasága, különlegessége. Őt is a szívembe zártam, csak úgy, mint a női felmenőit, mindegyik egy széplelkű, csodálatos nő, akik megérdemelnék végre a boldogságot.

A címke pedig teljesen igaz rá, hogy mágikus realizmus, mivel rengeteg nem reális és mágikus dolog történik benne. Tehát, aki kézbeveszi, ne egy akciódús, pörgős könyvre számítson, mert akkor mindenképpen csalódni fog. Ennek az erősségei a lassan folydogáló történések, a karakterek, a csodaszép írásmód.

Mindent összevetve, egy rendkívül egyedi, megismételhetetlen, letehetetlen, szívbe markoló, néhol szorongató és gyönyörű olvasási élményben volt részem Leslye Walton által. Rengeteg szép percet, pár könnycseppet, pár helyen hevesen dobogó szívet okozott, s egy új kedvenc könyvet avathattam. Mindenkinek ajánlom, de főleg azoknak, akik egy érzelmes, de mégse sziruposan csöpögő könyvre vágynak, akiket érdekli ez a műfaj, illetve akik szeretnének egy roppant más könyvet olvasni.
~

2 megjegyzés:

  1. Most találtam rá a blogodra, és nagyon örülök, hogy tetszett :) Ha még szeretnél hasonlót olvasni, mágikus realizmus címszó alatt, akkor erőteljesen ajánlom Alice Hoffmant, Sarah Addison Allent és Joanne Harrist :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ajánlásokat, utána is nézek nekik molyon. :)

      Törlés