2017. augusztus 14., hétfő

A fiúknak, akiket valaha szerettem

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Ezt a könyvet az egyik T5W bejegyzésemben említettem meg, amikor összeírtam, hogy miket szeretnék nyáron elolvasni. Valószínűleg csak ez az egy jött össze, mert az augusztusom be van táblázva könyvekkel. De ezt valamiért el akartam olvasni, szükségem volt egy könnyed kis olvasmányra a sok high fantasy között. Nos, hát rájöttem, hogy én ezekből a tipikus YA könyvekből kinőttem, nem szórakoztatnak már úgy, mint régen. Mondjuk akkor se olvastam olyan hű, de sok ilyesmit. Párszor elfér, meg viszonylag jó kis időtöltés volt, de inkább csak a szemem forgattam. 

Kezdjük a főszereplővel, Lara Jeannel. Egyébként egy kis off: elég jól visszaadná a borítós csaj Larát, ha nem hiányozna a fejéről a frufru. Merthogy jómadarunknak van, viszont a képen látható lánynak nagyon nincs... De egyébként a trilógia borítói nekem nagyon tetszenek, teljesen visszaadják azt a csajos, nyárias hangulatot, amit a könyv is képvisel. 
Visszatérve a szereplőhöz, ha nem tudnám, hogy tizenhat éves, akkor a megszólalásai, gondolatai alapján sokkal, de sokkal kevesebbnek gondoltam volna. Nagyon kislányos az egész személyisége, olyan tini, aki attól érzi magát valakinek, mert kamuból jár a suli egyik legjobb fiújával... Nem értem meg az ilyeneket, de most komolyan! Én se vagyok magabiztos, de azért ennyire ne degradáljuk le magunkat, könyörgöm. Az is annyira klisé, hogy ő a második testvér, és persze pont ő az, akinek szinte nincs is személyisége, bezzeg a nővére tökéletes, a kishúga meg nagyszájú stb. Már megint egy Mary Sue, mint főkarakter, aki csak valakinek az oldalán tud funkcionálni...


Aki nem más, mint Peter Kavinsky. Bár igazából nem is az igazi barátja, mivel egy gyerekes játékba keveredtek, amiben mindketten féltékennyé akarnak tenni kettő másik illetőt. Ez is mi már, hol vagyunk, az óvodában? Látszik, hogy még nem nőtt be a feje lágyuk, mert egy olyan ember, aki felelősségérzettel rendelkezik, nem csinál ilyet. 
Peter az iskola ásza, a leghelyesebb, a legnépszerűbb bla bla bla... a szokásos. Hogyan is vethetett szemet egy olyan lányra, mint XY - hangzott el kétszázhuszonkettő young adult regényben. És szerintem ez rohadtul nem építő jellegű dolog egy könyvben, mivel tinilányok ezrei olvassák, és - nyilván nem mindenkit, de - sokakat befolyásol, és ledegradálja saját magát, azt gondolva, hogy én senkinek sem kellek, mert ez meg ez meg ez vagyok. Azt kéne tanítani, hogy mindenki egyedi, és hiába látnak mások szürke kis egérnek, sz*rd le, és csináld, amit élvezel. Nem kell elmenni egy buliba, csak azért, mert ha nem mész el, akkor leírnak. Akkor hadd írjanak le, az ilyenek nem érdemlik meg azt, hogy fejfájást okozzanak neked. Peterre visszatérve egyébként kicsit semlegesnek éreztem, nem lett eléggé kifejtve ahhoz, hogy állást foglaljak. Szerettem, hogy milyen rendes volt Kittyvel, meg alapjáraton is egy viszonylag rendes fiúnak tűnt. 

Josh, Josh, Josh... ő Lara egyik legelső szerelme, aki egyébként a nővére barátja. Bumm, kész is a bonyodalom! Egy pontig teljesen szimpatikus volt, kicsit geek srác, intelligens, megbízható stb. Aztán SPOILER amikor megcsókolta Larát, pedig ő járt egy másik fiúval (igaz, hogy színlelték, de azt ő nem tudhatta!), akkor összement a szememben. Na meg a másik, amitől a falra másztam: amikor Margot megtudja, hogy smároltak, kit von felelősségre? A húgát, pedig nem is ő kezdte! Nem ám megkérdőjelezné Josh morális döntését, inkább letámadja a húgát... logikus, végülis, nem? Hát nem. SPOILER VÉGE 

A mellékszereplőkről: Margot annyira tipikus idősebb nővér, hogy az már fájt. Miért használják mindig ezt a felállást? Borzasztó unalmas, és abszolút nem reális még huszadszorra sem. Kitty, aki a legkisebb, párszor érettebbnek tűnt, mint Lara, de ő is idegesített, mert alapjáraton nem vagyok oda a kisgyerek szereplőkért. Volt pár vicces beszólása, de nagyrészt csak egy neveletlen, nagyszájú kislány volt. Az apjuk egyébként egyedül neveli őket, mert édesanyjuk elhunyt. (Klisé csengő lágyan meglibbent a szélben.) Nem lett eléggé kifejtve a halál, ami nyilván azért történt, mert ez egy könnyed, tinirománc könyv, de akkor meg ne írjon bele olyat, amit nem akar nagyon kifejteni. 

Ehhez kapcsolódik még egy motívum, ami nagyon sok filmben, könyvben megjelent már, és mindig felbosszant: hogy mindenki istenként, de minimum egy szuperhősként tekint az édesapára, aki egyedül neveli a gyerekeit, csodálják stb. De ha egy nő veszti el a férjét, akkor igazából senki nem dicsérgeti meg, hogy jaj, de ügyes vagy, meg hogy tudsz mindent elvégezni egyedül, mert elvárják tőle, mert ez nem meglepő. De könyörgöm, mindkét eset ugyanannyira tragikus, és egyformaként kéne kezelni, segíteni, illetve támogatni, és nem nemtől kéne függnie a csodálatnak. 

Most nem ajánlanám senkinek, mert akkor az ajánlatom nem lenne őszinte. Szerintem, ha idegesítenek a klisés, románccal és bosszantó szereplőkkel teli könyvek, akkor messze kerüld el. Persze biztos van, akinek tetszik, megértem, mert volt benne pár aranyos rész, de felnőtteknek semmiképp nem ajánlanám. 
~
~
Képek forrásai:
Lara
Peter
Josh

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése