2017. július 26., szerda

Mini könyvértékelések #2


Vannak olyan könyvek amelyek nem érintenek meg annyira, hogy egy egész bejegyzést szenteljek nekik, vagy pedig egy sorozat sokadik részei, így nem tudnék olyan sokat írni róluk spoiler mentesen. Ekkor veszem igénybe a mini könyvértékelés opciót, ami egy középút a rengeteg szöveg és az említés hiánya között.

A mostani bejegyzésem első ilyen könyve a milk and honey (direkt írtam kisbetűkkel), Rupi Kaur verseskötete:

Először kezdeném azzal, ami tetszett: sok vers „megmozgatott”, átéreztem Rupi erejét és érzelmeit, mert e verseskötet(szerűség) által ki tudtam alakítani egy képet a költőről. Nem mindegyik tetszett benne, de ami igen, abból levonva szerintem igazán tehetséges, és értem, hogy miért ilyen népszerű. Legjobban talán a healing rész tetszett, illetve azok a versek, amelyek önszeretetre tanítanak.
Ami nem tetszett: túl sok erotika – ez a mai könyvekkel nagy problémám, és már tele a búrám velük. Szerintem azért ennyire nem kellett volna kitárulkoznia, sok vers túlontúl intim volt. Illetve, oké, hogy újítani akar mindenki, de engem a pontok, vesszők és nagybetűk hiánya az őrületbe kerget. Kedvem lett volna fogni egy ceruzát és javítgatni. Sokszor hirtelen nem tudtam, hogy most lezárt-e egy mondatot vagy sem. Ez roppant módon zavarta a nyelvtanbuzgó lelkemet.
~
~
A következő a Zárt ajtók mögött:

Egynek elment, de jóval többet vártam tőle. Úgy hirdetik, hogy nem fogsz tőle aludni, meg hogy reszketni fogsz félelmedben. Ez nem jött össze, az egyetlen érzésem a hihetetlen mennyiségű düh volt Jackkel szemben. Meg nyilván sajnáltam Grace-t, de nem is értettem, hogy hogy lehet: 
1) ilyen rövid időn belül férjhez menni 
2) úgy férjhez menni, hogy még egy vitájuk se volt, tökéletesnek hiszi a párját. 
Hát a helyében nekem biztos villogott volna valami képzeletbeli vészjelző… 
A karakterek közül talán Esther volt az, akit meg tudtam kedvelni, már az eleje óta tudtam, hogy ő más. 
Az írásmódban tetszett, hogy különszedte a múltat és a jelent, így sose volt kavarodás. Ami viszont nem tetszett, hogy szerintem elég egyszerűen volt összerakva, a mondatokra értve. Nem azt várom, hogy cizellált, barokkos körmondatok legyenek egy pszicho-thrillerben, de azért ennél többre vágytam. Olvastatja magát, ez tény, s igazából nem volt olyan rossz, de remélem a legközelebbi ilyesmi műfajú könyv, amit olvasni fogok, sokkalta jobb lesz.
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése