2017. június 16., péntek

Mini könyvértékelések #1


Vannak olyan könyvek amelyek nem érintenek meg annyira, hogy egy egész bejegyzést szenteljek nekik, vagy pedig egy sorozat sokadik részei, így nem tudnék olyan sokat írni róluk spoiler mentesen. Ekkor veszem igénybe a mini könyvértékelés opciót, ami egy középút a rengeteg szöveg és az említés hiánya között.

Első ilyen a Családom és egyéb állatfajták:

A könyv feléig úgy voltam vele, hogy ez egy remek, 4.5-5 csillagos olvasmány. Élveztem az állatos részeket, a leírásokat, kedveltem a különleges hasonlatokat (pl. "az ég olyan lágyan zománckék lett, mint a mátyásmadár szeme.")
Aztán kicsit elhanyagoltam, mert volt jobb könyvem is, s valószínűleg ez is hozzásegített ahhoz, hogy amikor a legközelebb felvettem, már nem élveztem úgy. Számomra vontatottá, unalmassá vált, és borzasztóan irritált az összes Durrell családtag. Margo egy egyszerű, butuska, külsőségeken kattogó tinilány, Leslie egy fegyvermániás lobbanékony fiú, Larry meg egy mindenen hisztiző "felnőtt". A mama meg olyan fura volt... mindenbe belement, hát mi az, hogy azért költöznek egy kisebb házba, hogy az őrült rokonuk ne látogassa meg őket?
Az is zavart, hogy Gerald annyira tárgyilagosan írta le, olyan volt, mintha ő ott sem lett volna. Ha már Gerald - nem mondanám túlságosan etikusnak, ahogy ő párszor viselkedett, kivett a madárfészekből fiókákat, hogy "gyarapítsa a gyűjteményét". Ezzekkel a húzásaival nem tudtam egyetérteni, hiába csak kisgyerek stb.
De hogy pozitívumot is említsek, a könyv tényleg humoros, rengetegszer felnevettem az abszurd helyzeteken, amik a családdal történtek.
Mostanában úgy érzem, megtalálnak azok a könyvek, amiket rajtam kívül szinte mindenki imád (lsd. Illuminae), és egyfajta partipukkasztónak érzem magam, amikor megírom ezeket az értékeléseket, de hát mit tegyek.
Ennek ellenére, a filmet imádtam, amikor 1 éve megnéztem, az valahogy jobban megfogott.
~
~
A második pedig a Cress (The Lunar Chronicles #3):

Ez a kötet is hozta az előzőek színvonalát, sőt! Az írónőnek itt még nehezebb dolga volt, hiszen bekerült három új fontos szereplő a képbe, mégis derekasan helytállt. Minden tiszteletem az övé, mert szerintem borzasztó nehéz a váltott szemszögű regények írása, s itt nem csak kettőről beszélünk. Remek munkát végzett, mindegyiknél bele tudtam képzelni magam az adott szereplő bőrébe. Természetesen most is lettek kedvenceim. Cinder még mindig a favorit, őt egyszerűen nem tudja túlszárnyalni senki. A kötet címadója is belopta magát a szívembe, Cress egy aranyos, naiv ámde nagyon okos lány, aki óriási segítséget nyújtott a csapatnak, s persze a tagja is lett. Aztán itt van Thorne… Ó, kapitány, kapitányom! Szerintem nincs olyan hölgyemény e Földön, aki olvasta volna ezt a regényt, és ne ejtette volna rabul a szívét Carswell Thorne. Imádom a picit egoista személyiségét, még az az aranyos kategória, abszolút nincsen túlzásba véve. Cress gyermeki rajongása iránta meg elképesztően édes, az ő részeiket élveztem a legjobban. A fél csillag levonás azért jár, mert jó párszor elkalandoztam, és unatkoztam az olvasása közben. Persze tudom, hogy minden része fontos építőköve volt a grand fináléhoz, de azért gyorsabban eljutottam volna a végéhez. Viszont a befejezés… az megérte a várakozást, mert akciódús, pörgős és meglepetésekkel teli volt! Fura belegondolni, hogy már csak a Winter van hátra ahhoz, hogy megtudjam a végkifejletet. De előtte még vár a Fairest, Levana háttértörténete, utána meg a Stars above és a Wires and nerve, szóval el leszek látva a kedvenceimmel egy jó darabig.
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése