2017. május 6., szombat

Itt voltam


Most már bizton állíthatom, hogy Gayle Forman az az író, akihez fordulhatok, ha egy letehetetlen, mélyszántó gondolatokat ébresztő könyvet keresek. Komolyan, csakis azért nem tudtam egyhuzamban befejezni, mert fél tizenkettőkor már leragadt a szemem, pedig már csak harminc oldal volt hátra. Ő volt az első, akinek a műve valamilyen módon benne volt az álmomban, annyira belemerültem hogy még alvás közben se hagyott békén. Eddig mindenképpen ez a kedvencem tőle, magasan űbereli a Ha maradnék duológiát, és még a Csak egy napot is. Nem mondom, hogy kedvencem lett, de ha egy rövid, azonban tartalmas; nyomasztó, de egyben reményt adó könyvet keres valaki, ezt ne hagyja ki!


A történet egy Tacomához közeli kisvárosban - Trágyahalomban, ahogy Cody nevezi - játszódik. Cody egy tizennyolc éves lány, aki anyjával lakik igen szerény körülmények között (még internetük sincs). Apja sose volt benn a képben, s anyját se lehet éppen mintaszülőnek nevezni. Az ő kapcsolatukon eléggé meg voltam rökönyödve, Cody nem is anyának szólítja, hanem a keresztnevét, a Triciát használja. Ez nem is az ő döntése volt, hanem anyja kijelentette gyerekkorában, hogy ő még fiatatal anyának, úgyhogy ne is nevezze úgy. Egyszóval nem épp felhőtlen a kapcsolatuk, nagyjából semmit nem osztanak meg egymással, és annak ellenére, hogy Cody még gyerek, be kell szállnia a lakbérbe, ami valljuk be, egy kicsit furcsa. Meg - Cody legjobb barátnője az óvoda óta - ezzel ellentétben egy ideális családban nőtt fel: anya, apa, öccs. Együtt akartak továbbtanulni a washingtoni egyetemen, de végül Meg a tacomai egyetemre kapott ösztöndíjat, Cody pedig sehova. Így, bár tartották a kapcsolatot, kicsit szétszéledtek, mert Cody otthon maradt, s beállt takarítónak, hogy pénzt gyűjtsön. Természetesen Codyban benne volt az irigység, hogy barátnőjének sikerült kiszabadulnia Trágyahalomból, míg ő ott rohadt. Volt egy kis mosolyszünetük, de aztán Cody egyik megbízójánál történt felháborító eset után újra ír barátnőjének.
A történet egy levéllel kezdődik, Meg búcsúlevelével, ugyanis megmérgezte magát. Megismerhetjük Meg családját, akik nagyon szerethető karakterek, hiszen végülis ők nevelték fel Codyt is, mivel mindig náluk lógott. Joe és Sue megkérik Codyt, hogy menjen el Meg cuccaiért a lakásába, amit pár másik emberrel együtt bérelt. Tehát Cody útnak indult a tacomai lakásba, ahol végre megismerhette Meg lakótársait: Füves Richárdot, Alice-t és Harryt (illetve Fát is, Richárd haverját). Rájött, hogy hiába laktak együtt, semmit nem tudtak Megről, nem is nagyon próbáltak vele megismerkedni. De nem lehet elítélni őket, mert mint a könyv folyamán kiderül, mindegyik nagyon rendes, és törődnek Codyval. No, meg amikor Alice-szel elmennek egy szórakozóhelyre találkozik Bennel, aki Meg barátja, afférja volt. A könyv elején seggfejként láthatjuk, de ahogy egyre jobban megismeri Cody, úgy jön rá, hogy nagyon is hasonlítanak egymásra, és nem is olyan tulok, mint amilyennek elsőre hitte.
Visszaviszi a cuccokat a Garcia családnak, s végül megkapja Meg laptopját. Kicsit elkezd kutakodni rajta, s talál egy jelszóval lezárt mappát, amely nem hagyja nyugodni. Harry segítségét kéri, aki egy informatikai guru, s sikerül is neki megszerezni a mappa tartalmát. Abban olyat találnak, amely megkérdőjelezi, hogy vajon Meg tényleg mindenfajta segítség nélkül végzett magával...
~
Nem egy könnyű témájú könyv ez, hiszen mégiscsak az öngyilkossággal foglalkozik. Azonban érződik rajta, hogy inkább YA könyv, mintsem felnőtteknek szóló. A végén ami két szereplő között történik, én abszolút feleslegesnek éreztem, szerintem jobb lett volna anélkül a momentum nélkül, nem tudom miért kell minden könyvbe beleerőltetni a romantikát. 
Eddig ezek a Gayle F. karakterek fogtak meg a legjobban, szinte mindegyiket sikerült megkedvelnem, és most végre egyik sem irritált (nem úgy, mint Mia a Ha maradnékban).

Nyilván Meg az, akit nem sikerült megkedvelnem, sose fogom megérteni miért dobják egyesek el az életüket, amikor más meg mindent megtenne, hogy éljen... Ráadásul annyira nem lett kifejtve, hogy miért, semmilyen traumát nem tudtunk meg; azok az érzések, amik meg benne voltak, körülbelül minden tinilányban előfordulnak, mégsem ugrik ki mindenki az ablakon. Bár Tricia sokszor szemétkedett a lányával, erre mégis tökéletesen rámutatott: Cody - Meggel ellentétben - nem gyenge. Mert Minden_BS és a többi "támogató" hiába írja, hogy az a bátor, aki megteszi; ez mégsem így van. Cody a bátor, akinek hiába sokkal szarabb az élete, mint Megnek, mégis mindennap felkel, bár elege van, mindennap túlél, nem adja fel. Ő a bátor; nem az, aki csak úgy eldobja az életet, nem gondolva a szeretteire. Eléggé felhúztam magam Meg cselekedetén, de végülis egy jó könyv ismérve az, hogy érzelmeket, gondolatokat kelt az emberben.

Nagyon tetszett az utazós rész is, mindig megnézegettem a Google Térképen, hogy Ben és Cody éppen hol jártak. Az a rész az egyik kedvencem volt, amikor éppen Füves Richárdnál szálltak meg, és a templomban voltak az apja (a lelkész) beszédét hallgatva. Igazán megható beszéd volt, persze kicsit közhelyes, de azzal a kis történettel kerítve roppant szívhez szóló, és megfontolandó.

Összefoglalva tehát, élveztem az olvasását (már amennyire egy ilyen témájú könyvet lehet élvezni); szerethető, ámbár közel sem tökéletes embereket ismerhettünk meg; volt benne egy kis nyomozás, utazás. E/1-ben mesélt Cody, és én imádtam, hogy ez a csaj vissza tudott vágni, letojta, hogy ki mit gondolt róla, és a veszteség elszenvedése után is talpra tudott állni, nem kellett másra támaszkodnia; azonban amikor segítség kellett neki, túllépett az önérzetén, és segítséget kért. Nagyon megkedveltem, és sajnálom, hogy nem volt hosszabb a könyv, hogy még többet olvashassak róla.
~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése